lnpeters blogja

Shakespeare azért is

Shakespeare nevét a köz még ismeri,

Bár ma már minden rendező zseni;

És nem gondolkodnak többé darabban,

Csak kompilációban, olvasatban;

Így lesz a drámából téli majális,

A párbeszédből banális anális;

Mivel a szerző már úgyis meleg,

Lehet a darabjából egyveleg.

Shakespeare valahol mindezen kacag,

Mert él a Költő, és holt a kacat,

Még visszatér a hős, a tréfa, pátosz,

S a varga is a régi kaptafához,

Csak azért is dongó

Az idő borongó,

Az erszényem kongó,

Csak azért is dongó,

Diri-diri dongó.

——

A kedvünk csapongó,

A szívünk szorongó,

Csak azért is dongó,

Diri-diri dongó.

—-

A múltunk rajongó,

Jelenünk zajongó,

Csak azért is dongó,

Diri-diri dongó.

——

Vágyunk csengő-bongó,

A valónk jajongó,

Csak azért is dongó,

Diri-diri dongó.

—-

Álmunkban bolyongó

Szebb jövőnk, a zsongó,

Időbuborékban

Az Idő ködében a Jelen

Apró buborék,

Mindig megőrzi titkait

A Kezdet és a Vég.

——–

A mindenséget tölti be

A roppant ködmező,

Csak apró pontban látható

A reszkető Jövő.

—-

A vége-hossza ködspirál

Betölti az eget,

S a világvége-jóslaton

Csak gúnyosan nevet.

———

Mert minden perc a Kezdetek,

S az  Enyészet hona,

A Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség 46. irodalmi pályázata

Ma volt a budapesti Stefánia Palotában a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség 46. irodalmi pályázatának díjkiosztója. A nívósabb hazai irodalmi pályázatok közül ez a legrégibb.

Idén ötvenkilenc pályamű érkezett. A zsűri elnöke ismét dr. Vasy Géza volt.

Az elmúlt két esztendőben beküldött pályaműveimhez hasonlóan idén a Rákóczi marsallja című irodalmi forgatókönyvem is honvédelmi miniszteri nívódíjat nyert.

A régi jó disznótorok

Volt valaha, hajdanában…

Hagymás vér reggel a tálban,

Be ne zabálj, te gyerek…

Hej, a régi jó telek…

(Látunk még ilyet valaha?

Nagy kérdés;

Nő a disznóállomány,

Fogy a sertés…)

——–

Volt valaha hajdanában…

Délben pecsenye a tálban,

Jóllakott felnőtt, s gyerek,

Hej, a régi jó telek…

(Látunk még ilyet valaha?

Nagy kérdés;

Nő a disznóállomány,

Fogy a sertés…)

——

Volt valaha hajdanában…

Még vagy nekem

Még vagy nekem;

Még létünk végleges,

Még rám nevetsz,

Még élni érdemes;

Még mosolyodban alszom el,

Még

Élni

S félni kell.

——–

Még vagy nekem,

Még él a vén Idő,

Még itt vagy, még van jelen,

Lesz jövő,

Míg a Kezedre ébredek,

Addig

Még felkelek.

——–

Még vagy nekem.

Még én Neked vagyok,

Még vannak

Csókok

Vannak

Sóhajok;

Hogy’ lophatnák el a Dunát?

Szivárog ezer mendemonda,

Hogy megint véged van, magyar,

Jövőd gigáját elmetélték,

S a feledés majd betakar.

Alantas férgek fogtak össze,

S a nemzethalál vár reád,

Elhiszem, hogy kirabolhatnak,

De hogy’ lophatnák el a Dunát?

——-

Hogy kiknek kéne ezen ország,

Hogy milyen összeesküvés,

Ékeket vernek gyökeredbe,

S a torkodon meg ott a kés.

Én elhiszem, hogy kiürítjük

Lear bolondja

Mit kíván hétköznap a nemzet?

Hát színjátékot és zenét,

És ballag már a teátrumba

Úri és póri Kecskemét.

—–

Jutalomjátékot kapott ma

Egy vékonydongájú színész,

Vajon mint fog bukfencet vetni?

Túl gyáva lesz, vagy túl merész?

——-

Döbbenten néz a sok filiszter,

Nincs semmi maszk, és semmi kóc,

Nincs semmi földön járó tréfa,

Ez filozófus, vagy bohóc?

——-

Bezzeg a karzat, a diákság

Teli torokból ünnepel,

Ha az Idő visszafelé szállna

Ha az Idő visszafelé szállna,

Minden izmus a fejére állna,

Ideológia szélbe veszne,

Kiderülne, van-e tisztes eszme.

——–

Ha az Idő hátrafelé menne,

Darwin majmából ember lehetne,

Minden öltöny vásárfiát venne,

S a szkepticizmus daliás lenne.

——-

Ha az Idő visszafelé menne,

Dohos paróka is csodát tenne,

Pénzszörnyeteg jégkorszakot enne,

A determinizmus hová lenne?

Nem az a szép

Nem az a szép,

Amikor éppen győz a túlerő,

És meghitt vágyra

Tűzesőben hull a szemfedő;

De szép, mikor az akarat

Végül

Ellenszegül,

S a mégis szent búvópatakja

Folyammá terül.

———

Nem az a szép,

Amit harsogva szór a média,

És amitől eretnekség

Minden szimfónia,

De szép, mikor az akarat

Nyugodt

És hallgatag,

És zöld pázsittá változik

A lelki sivatag.

———–

A Gonosz előérzete

Ha ott Fenn valakinek

Lenne egy csöpp esze,

Dolgos keze,

Vagy tiszta notesze…

 

Még nem kellene…

 

Hóban, verítékben csontig ázni,

Hullámvasút tetejére mászni,

Ahol érik

A Harag,

S alázuhanni,

Mint egy

Kődarab.

 

Ha ott Fenn valakiben

Lenne jóindulat,

Csepp jó szándék,

Segítő akarat…

 

Még nem kellene…

 

Tovább élnének a holnapi holtak,

S a szépségtől, jó kedvtől megraboltak,

A végtelen?

A Végtelen?

Talán

Lapos koszorú Isten homlokán;

Darócból vágott bú-eloszlató,

Hogy ne sírhasson a Mindenható…

——-

A Végtelen?

Talán

Álmokban elszórt folyondár csupán,

Csillagokból szőtt vén álom-való.

És végigálmodva eldobható…

—————

A Végtelen?

Talán

Játékos dísz a Halál oszlopán,

Nagy kényelmes koporsó-takaró,

S az örök sírban raktározható…

———-

A Végtelen

Talán

Potomság

“Potomság!” – mondta egykoron Petőfi

Midőn a híd korlátjánál megállt,

Nem félte, s nem becsülte a halált,

S a rossz fapadozat

Sírva nyögött fel a talpa alatt.

——————-

“Világba vetve” – Heidegger szerint,

Semmi okán a Mindenségbe fűzve,

Egy holt isten tekintetétől űzve,

S a céltalan világ

Csendben tűri a lélek nyomorát.

—————

“Szegény Yorick!” – többet Hamlet se tud,

Körbe-körbe

Ha élnem kell,

Hogy élj tovább,

Ne add alább,

Nem is adod,

Tudom,

Ha folytatod,

Hát mit tehetnék,

Én is folytatom.

Ha élnem kell,

Hogy élj tovább,

Ha még mindig

Vannak csodák,

Egymásba

Bújni kell,

Ha dörömböl

A külvilág,

Hadd menjen

Búsan el.

Ha élnem kell,

Hogy élj tovább,

Hát élek,

Nem adod alább,

Így gombolyítja

Fonalát

Télen át

És nyáron át,

Miért is

A jelen, mint szikkadt, száraz kenyér,

Töredezik,

Repedezik,

S mint kihajított, rossz szalámivég;

Romlik a város,

Pusztul a vidék,

Ripacskodik a pénzes söpredék,

Habár az erdőt tavasz koronázza,

Düledezik a becsület háza,

S a gazdának

Égig ér a láza….

—————————

Miért is?

Eljön a tavasz

Úgyis.

Jövőre is.

Ha más nem lesz, terem majd marharépa,

S a sírokon akad majd

Margaréta.

——————————

 

Az olcsó kóla dala

(Mivelhogy bordalt és sördalt éppen eleget írtak már, kóladalt kevesebbet.)

————————–
Buborékos barna nedű,

Édes vagy, és nem keserű.

—————-

Reggel ötkor botorkálva

Téged töltelek pohárba,

—————–

Napközben, ha szomjas vagyok,

Általában Rád gondolok,

—————————
Este, mihelyt megérkezem,

Általában Neked esem,

———————–

Mint mások az ásványvizet,

Hurcolok Belőled tizet,

——————–

Ha szomjas vagyok, nem elég,

Tűnődés este a számítógép előtt

Mint csupasz hegygerinc a fenyőfákra,

Vágyunk az égi szent harmóniára;

Nem luxuscikk,  mint méregdrága kelme,

Jár az nekünk, mint Asszonyunk szerelme.

Tapintanunk kell örömöt, csodát,

Mint Kedvesünk Testének bársonyát,

S mint hóvirág az egyetlen tavaszt,

Megérezzük, ha jön, ha dalt fakaszt.

És nem baj, ha kint a világ, a kajla,

Unalmas őrültségeit szavalja,

Ha nyikorog a pénz, s a többi bálvány,

Mint fukarságból szőtt hamis szivárvány;

Bár azt hiszi, hogy föld meg ég fia;

Oldalak