Hogy’ lophatnák el a Dunát?

Szivárog ezer mendemonda,

Hogy megint véged van, magyar,

Jövőd gigáját elmetélték,

S a feledés majd betakar.

Alantas férgek fogtak össze,

S a nemzethalál vár reád,

Elhiszem, hogy kirabolhatnak,

De hogy’ lophatnák el a Dunát?

——-

Hogy kiknek kéne ezen ország,

Hogy milyen összeesküvés,

Ékeket vernek gyökeredbe,

S a torkodon meg ott a kés.

Én elhiszem, hogy kiürítjük

A szenvedést, mint rossz kupát,

De míg a múlttal összenőttünk,

Hogy’ lophatnák el a Dunát?

——–

Azt is halljuk, hogy belbitangok

Üzletbe öntik véredet,

És a jövő lexikonában

Nem kapsz, csak apró jegyzetet.

Idegen névre hallgat majdan

A domb, ahol nyugszik Apád,

De ha poraid itt maradnak,

Hogy’ lophatnák el a Dunát?

———

Profit, irigység, múlt-hazugság,

Meg amit még a szél kavar,

Jöhet egyszerre: pénzt, hatalmat,

Hitet, jövőt, földet akar,

A gyilkosaid szobrot kapnak,

S az áldozatot éri vád;

Ez is kevés! csak bízz Magadban;

S nem lophatják el a Dunát!