Mint kopott ház
A lopott
Oszlopot,
Dédelgeti
A holdsugár
Az ezüst
Új reménynek tűz az ára,
Tégy hasábot a kályhára.
——
A jövő: megfagyott tetem,
Mint kopott ház
A lopott
Oszlopot,
Dédelgeti
A holdsugár
Az ezüst
Csillog a hó – jégfehéren;
Mesebeli tél,
Hideg arcú hótündérlány
Hó lepi a földet,
Sehol se látsz zöldet,
Szikrázik a hó,
Kopog a fagy, mord arccal néz
Január apó,
Napról napra kérgesre fagy,
Fürge Idő
Végtelenből
Csepereg,
Csikorognak vékony bádog ereszek
És hitelek.
Hűséges a fagy,
Minket el nem hagy.
Morcos télben,
Hideg éjben
Az étvágya
Éles szél,
Hideg szél,
Januári szél.
—–
A felhő azt suttogja:
Csütörtökön rosszul lettem
Bent az iskolába’,
Leültem és kapaszkodtam
Elmentél reggel,
Hosszú a napod.
S ahogy itt megvénül a téli nap,
Vén január
Fagyot
Hagyott;
A Múltnak Kútja
Befagyott.
Addig…
Míg Anikó hazavár;
És Szeméből rám ragyog
A napsugár.
Nyolcadik rész
Fehérlik alattomosan,
Szemet szúr, fényt arat,
Derengő oszlopaitól
Nem látjuk az utat.
Tegnap
Szabtak, vágtak, varrtak;
Kimetszettek
Hátamból egy darabot,
Most meg újra
Itt vagyok.
Csillag fénye kóborol,
Lomha ég kéken dalol,
A vén Hold mesél,
Leszáll a szürke est,
Mindent szürkére fest;
A szürkeségben elmosódik
Talán mi találtuk fel az időt,
S megkereszteltük a pillanatot,
Hogy kopár lét-hegyen
Amíg Melletted ébredek,
A hajnalok virulnak,
S az Élet durcás ráncai