2015. - XXX.

HARMINCADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

BBC

2015. október 6.

18 00

MŰSORVEZETŐ:

Következő telefonálónk Mrs. Morley Manchesterből. Parancsoljon, asszonyom!

NÉZŐ HANGJA:

Ott Budapesten valóban lőnek?

MŰSORVEZETŐ:

Igen, határozottan úgy tűnik, asszonyom.

NÉZŐ HANGJA:

És mondja: Magyarország Európában van?

A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből

Szerencsére még volt egy kevés időm. Azonnal parancsot adtam, hogy a nőket és a gyerekeket úgy kell elhelyezni, hogy bármelyik irányból is törjenek ránk a magyarok, tüstént lássanak belőlük néhányat, de minél feltűnőbb helyen.

Asszonynépből és gyerekből természetesen nagyon kevés volt velünk, de azért jutott mindenhová. A halálos ítéletünket jelenthette volna, ha a beözönlő magyarok csupa férfit látnak.

Átcsoportosítottuk tehát a fehérnépeket és a kölyköket. Akadt néhány gazdátlan kölyök, azokat gyorsan össze kellett fogdosni, és valakinek az ölébe ültetni. Akadt, amelyiket a hajánál fogva kellett elcsípni.

A kölyköknek megszeppent képet kellett vágniuk, erre az európaiak nagyon érzékenyek. Meglepő, mennyire odavoltak a kölykökért. Az ostoba keresztények már nem is fenyítették a kölykeiket, sőt másoknak is tiltották. A férj nem fenyíthette a gyerekét, és nem fegyelmezhette a feleségét. Ezt családon belüli erőszaknak hívták, és a fenyítő hatalmukat gyakorló férjeket, apákat képesek voltak bíróság elé állítani. A gyerekeket az utca és a tévé nevelte, nem vették ki részüket a család munkájából, hanem örökösen az utcán ténferegtek, sőt a kocsmákat töltötték, mint a legalávalóbb csavargók. Egész nap fülhallgató volt a fülükön, beszélni sem lehetett hozzájuk, mert csak a semmirekellő zenéjüket hallgatták, tengtek-lengtek, esténként meg a szüleik pénzén bulizni jártak.

Az ilyen semmirekellő kölykök fegyelmezése gyakorlatilag tilos volt, még az apát hurcolták meg, ha neveletlen kölykének lekevert néhány jól megérdemelt pofont.

A felszínes gyerekimádat láttán szinte érthetetlen volt, hogy ezek az európaiak mennyire kevés gyereket neveltek. Ritka volt az olyan család, ahol három, vagy annál több gyerek élt. Bőven akadt viszont semmirevaló egyedülálló férfi, de nő is. Ezek fennen hirdették, hogy a vagyonuk gyarapítása érdekében, vagy éppen karrierjük miatt – nem vállalnak gyereket. Csak vagyont gyűjtögettek – semmiért. Az angyalcsinálásnak valóságos ipara volt.

Így pusztította önmagát – felszínes és nevetséges gyermekimádata mellett – az európai kafírok ostoba népe.

Nekünk azonban életben kellett maradnunk. A majdani iszlám érdekében.

Mire a magyarok megjelentek, mindenütt gyerekeket és nőket láthattak. Sok gazdátlan kölyköt éppen férfiak kezébe nyomtunk, hogy más jelleget adjunk az aluljáróban rettegő iszlám tömegnek.

Folytatása következik.