lnpeters blogja

Tizenhetedik rész

Úgy gondolom, hogy a Zrínyi gróf halálával kapcsolatos úgynevezett „mendemondák” forrása is ez lehetett, nem pedig valamiféle definiálhatatlan kételkedés vagy tódítás. A tetem hosszú hetekig hevert fehér mentében a ravatalon, a személyzet tagjai gondozták, láthatták. A mosdatást a kor szokásai szerint meglehetősen népes személyzet végezte, a legelső információk tőlük származhattak.

Isten nem szolgáltató,
Reklámmal nem fárad,
Üdvösségért,
Kegyelemért
Nem számít felárat.

Fennen trónol a profán
Az uborkafánál,
Nem érzi, hogy
Sose lesz több
Rossz utópiánál.

Isten nem szolgáltató,
Pénzzel be nem éri;
A hatalmat,
Gazdagságot
Csupán füstnek érzi.

Sose egydimenziós
Semmi, ami jót hoz,
Csak Marx képzelte,
Hogy a rossz -
Elvihet a Jóhoz.

Ősi Istennő Honában
Forog a Kerék;
Megmaradni, élni akar
Még a maradék.

Csak az Idő tudja, honnan
Jöttünk valaha,
Lehet, hogy mindig Itt voltunk,
Ahol a Haza.

Jöttünk, vagy nem jöttünk, a Nap
Itt mosolyog ránk,
Ide helyezett az Isten,
Itt van a Hazánk.

Ősi Istennő Honában
Szürke a Jelen;
Pénztortáról ábrándozik
Az istentelen.

            *

Boldogasszony Anyánk...
Régi nagy Patrónánk...

           *

Boldogasszony országában
Keserű a szél,

Locsoltassék a Jövő
Hittel és Reménnyel;
Múltunk szentelt örökségét
Szél ne hordja széjjel!

Ábrándok viruljanak,
Legyen minden áldott,
Alakítsuk képünkre a
Tunya valóságot!

Locsoltassék a Jövő
Igaz emberséggel,
Jöjjenek szép boldog évek
Családi Békével!

Húsvétra készülve,
Lét-asztalhoz ülve,
Múlt és Jövő együtt mereng
Jelenné feszülve.

Köd ül még az árkon,
A csupasz faágon,
Egzotikus pénz-ábrándok
Átka a világon.

Múlt és Jelen terhe
Görnyed a lelkünkre,
Reméljük, hogy a Jövő még
Nincs megvetemedve.

Húsvétra készülve,
Lét-asztalhoz ülve,
Múlt és Jövő együtt mereng
Jelenné feszülve.

Ugocsa most se coronat,
Nem adunk se húst, se lovat!

Vén sátánt kerítés fogad,
Globál doktrína ott rohad.

Rossz tavaszban világ hasad,
Vagy elpusztul,
Vagy megmarad.

Ugocsa önmaga marad,
Amíg élünk:
Non coronat!

Tizenötödik rész

A boldogsággal kapcsolatban igen sok tévhit és félreértés van forgalomban, nem árt foglalkoznom vele.

A boldogság csak ember és világ harmóniájának részeként értelmezhető, mint állapot. Mindenki lehet boldog, és ez az állapot akkor is életre szóló élmény, ha csak pillanatokig tart, és sohasem ismétlődik.

Úgy terem itt a hazaáruló,
Mint árok partján a árvacsalán...
Kígyóként kúszik a jelen falán
Az árulás...
Tagad Hazát,
Magyarságot,
S a tömérdek hazugságot
Úgy zabálja,
Mint szamár
A gazt...

Úgy terem itt a hazaáruló,
Mint részeg orgián a förtelem...
Táncol a sok erkölcsi holttetem
Pénz szavára...
Megtagad Célt,
Emberséget;
Szabad létére
Világ-úrért
Béget...

Úgy terem itt a hazaáruló,
Mint elhagyott udvarokon a gyom,
Tömegük
Ha nem vigyázunk,

Talán mégis lesz Kikelet...
Gazdátlan Idő szemereg.

Felhő-módra örvénylenek
Beváltatlan ígéretek.

Hazug eső tördelt ágat,
Töltött sunyi pocsolyákat.

Talán mégis lesz Kikelet,
Álmos Nap a világ felett.

Lucskos, makacs hócafatok
Felett a Megváltás ragyog.

Újra áldó napsugarak
Melegítik a falakat.

Talán mégis lesz Kikelet,
Megint látunk kéklő eget.

Isten nem büntet,
Nem feled;
Talán mégis lesz Kikelet.

Kései hószakadás,

Reszket a vén Mikulás...

Kikeleti Télben,

Jeges hófehérben

Néma a vágyakozás.

Kései hószakadás,

Reszket a hálaadás,

Idősivatagban,

Vén globális fagyban

Késik a rügyfakadás...

16. Rész

Ha egy kissé nagyobb távlatból nézzük a helyzetet, sajnos meg kell állapítanunk, hogy a baj csaknem elkerülhetetlen volt. Csáktornya áttekinthetetlen vendégserege, a „nagy palotában” tanyázó tömeg puszta léte eleve alkalmat adott a gazemberek megjelenésére, akaratlanul is fedezte őket, megadta nekik az elvegyülés lehetőségét. A várkapitány akkor sem tudta őket ellenőrizni, ha akarta.

Áldott esti szent Nyugalom;
Isten és Szerelem - rokon.

Odakint a profán szenved
Ezer céltalan küzdelmet.

Doktrínát gyártó pénz-vigéc
Tükrében ön-istenre néz...

Áldott esti szent Nyugalom
Alkonyi élet-partokon...

Otthon, a Szeretet helye,
Mindig a világ közepe.

Míg a Szentség szét nem széled,
Addig van emberi Élet.

Áldott esti szent Nyugalom;
Isten és Szerelem - rokon.

"A civilizáció alkonya, - e kijelentés pesszimizmusa csak viszonylagos pesszimizmus. Az alkony az éjszaka hírnöke ugyan, de maga az éjszaka a nap közeli eljöttét jelenti. Így van ez az emberi történelemben is: gyakran előfordul, hogy az estébe hajló alkonyt már a reggeli szürkület első fényei színezik. Úgy gondolom, hogy azok a megpróbáltatások, melyek ma a civilizációra zúdulnak, egy új humanizmustól, mely ma már elkezdődött és egyúttal kezdetét jelenti a civilizáció megújhodásának is."[1]