Valamikor régen

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,
Régi csillagzat volt akkor,
Nagyon-nagyon régen.

Egy hajdani életünkben
Talán még a fát se láttuk
A zöldellő ágtól,
Nem tudtunk egymásról,
Éltünk,
Láttunk,
Tapasztaltunk;
De talán mégsem hallottunk
Még a Boldogságról.

Holdak mosolyogtak,
Napok izmosodtak,
Néha fogytak az emberek,
Néha sokasodtak.

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,
Régi csillagzat volt akkor,
Nagyon-nagyon régen.

Másik régi életünkben,
Talán egymást láttuk,
De hiába,
Mert akkor még önmagunkat
Sem mindig találtuk.

Fellegek lebegtek,
Fecskék csicseregtek;
Felelősség a titka a
Boldog
Életeknek.

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,
Régi csillagzat volt akkor,
Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben
Tán rokonok voltunk;
Találkozhattunk, de akkor
Még más dalt dúdoltunk.

Dadogtak az álmok,
Mélyültek az árkok;
Mélyre süllyedtek a régi
Szomorú világok.

Valamikor régen,
Csillag volt az égen,
De más csillag,
Régi csillag,
Régi csillagzat volt akkor,
Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben
Felfedeztük végre,
Hogy egyszer majd együtt kéne
Felnéznünk az égre.

Újabb életünkben
Itt vagyunk egymásnak,
Örülünk közös életnek,
Szépnek,
Jónak,
Gyermeknek,
Csóknak és
Kicsi háznak.

Mostani korban is
Csillag jár az égen,
De más csillag,
Újabb csillag,
Új csillagzat más, mint egykor
Nagyon-nagyon régen.