Eldúdollak...
Csordogál az ősz, bár dereng még a nyár,
sziporkáit szórja, de már erőtlen.
Múló dalba hull halomnyi csillagár,
a hangjuk lebomlik fakó felhőkben.
Bennem úgy borong az élet, hogy zenél,
mert akkordokat bont bensőd varázsa;
szólni nem merek, hogy mindig itt legyél,
álmomat vigyázd, s ügyelj a parázsra.
Elénekellek. Dalomban tiszta hit,
a hangjegyek tudom, vénádba folynak;
a szólamok suhannak és nem hamis,
mert összecsendül mind, talán ha holnap
dúrokat is szórok, ritka szépeket,
a tölgyek lombja lengedezve hinti,
s ha bús szemedből szitálnak kék egek,
én is ott leszek a könnyedben mindig.
Eldúdollak. Mollok magánya nem árt,
világod válaszát is értem, szavam
kacag, elér egészen, lelkedbe zárt
etűd ez s örökre szól, Tiéd marad.
Csordogál az ősz, bár dereng még a nyár,
sziporkáit szórja, de már erőtlen.
Búvó dalba hull halomnyi csillagár,
a hangjuk fényfolyam, fakó felhőkben.
Hozzászólások
Haász Irén
2020, augusztus 25 - 17:07
Permalink
Kedves kankalin, letagadni se
Kedves kankalin, letagadni se lehetne, hogy zeneértő ember írta a sorokat. Szép lett, lágyan lírai, gratulálok!
Kankalin
2020, augusztus 27 - 06:24
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy így gondolod. :)
Szeretettel: Kankalin
Nagygyörgy Erzsébet
2020, augusztus 26 - 13:56
Permalink
Kedves Kankalin!
Kedves Kankalin!
A zene átlengi létedet, kiérződik a versből, szerettem.
Erzsike
Kankalin
2020, augusztus 27 - 06:26
Permalink
Kedves Erzsike!
Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen!
Valahogy így. Hűséges társak vagyunk. :)
Szeretettel: Kankalin
lnpeters
2020, szeptember 3 - 17:36
Permalink
De szép!
De szép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kankalin
2020, szeptember 9 - 11:12
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm szépen! :)
Szeretettel: Kankalin