lnpeters blogja

1866-ban Erzsébet királyné menekülésre kényszerült. Délről az olaszok, északról a poroszok közeledtek, a demoralizált osztrák hadsereg eleve fel akarta adni Bécset.

(Ekkor még nem tudták, hogy Bismarck nem akarja elfoglalni Ausztriát, hanem villámgyorsan békét köt.)

Hová meneküljön a királyné a gyermekeivel? Egyik irány sem biztos. Egyedül Magyarország felé szabad az út.

- Megyünk Magyarországra!

Az egyik udvaronc aggodalmaskodott.

- Magyarországra, felség? A magyarok bosszút állnak az elveszett szabadságharcért, a megtorlásért!

Őszi patak csörgedez,

Gyorsul a világ,

Vigyorogva szaporodnak

A régi hibák.

Rövidülnek a napok,

Terjed a sötét,

A Nyár minden reménysége

Elfut szerteszét.

Készülődik a hideg,

Fogy a tartalék,

Bár a déli Nap a felhőt

Kikacagja még.

Őszi patak csörgedez,

Vénül az Idő,

Korhadt jóslatoktól párás

Már a levegő.

Vacognak a hajnalok,

Szomorú a dal,

Az is érzi már a korát,

Aki fiatal.

Hullanak a levelek,

SZÁZHARMINCNYOLCADIK RÉSZ

Az elmúlt másfél évszázad igen nagy részben a tradíció válságáról, útkereséséről szólt. A század első felének avantgárd mozgalmai legdühödtebb támadásaikat a tradíció ellen intézték. Bebizonyosodott azonban, hogy a tradíció puszta tagadása jelentős értékek teremtésére minden tekintetben alkalmatlan.

Sátán, a vén aktakukac

Bús iroda-töltelék,

Istennek jut a Szerelem,

Ördögnek a kartoték.

A körmönfont bürokrata

Folyvást packázik velünk,

Kiszorít az életünkből,

Hogyha rosszul ügyelünk.

Nem marad majd az életben

Se szépség, se ráció,

Egyéb sem lesz a világon,

Csak dokumentáció.

Sátán, a vén aktakukac

Rendet tenne ízibe’,

Űrlapok sodornák el a

Világot a semmibe.

Bürokratikus világban

Nyakig ér a lelki sár,

Vegyük szemügyre a támadókat!

Az 1566-os hadjárat a források egybehangzó tanúsága szerint nem volt váratlan. A szultán már az előző esztendőben elhatározta. Magyarországon hónapokon keresztül találgatták, mi lesz majd a támadás célja, melyik vár. Eger talán, hogy kiköszörülje a tizennégy évvel korábbi csorbát?

Netán Győr, a Bécs felé vezető utat fedező legfontosabb erőd?
 

Esetleg Gyula vagy Szigetvár?

Vajon melyik?

A találgatások között csak ritkán bukkant fel Bécs neve.

Szeptemberi partokon

Az elmúlás vén rokon.

Ködbe vész a révület,

A Jelen megint süket.

Jövő – csupasz szirtfokon;

Szeptemberi partokon.

Szeptemberi partokon

A túlélés monoton.

Pesszimista tegnap-ár;

Sose létezett a Nyár.

Szél mereng a romokon;

Szeptemberi partokon.

Szeptemberi partokon

Fáradt szellemlét oson.

Ha ballag Idő lova,

Nyár-ünnep gördül tova,

Isten nem veszi zokon

Szeptemberi partokon.

Egy római szenátornak volt egy rettentően csúnya lánya. Sehogy sem sikerült férjre találnia.

Az apja óriási hozományt, készpénzt és tucatnyi értékes ingatlant helyezett kilátásba. Ez rövid időre felkeltette az érdeklődést.

Kiderült azonban, hogy a lány hisztériás, fennhéjázó és ostoba. Sőt. Nyilvánosa agyba-főbe verte a rabszolgalányait. Ez még a nem túlságosan finnyás római hozományvadászokat is elriasztotta.

Ősz mosolya hallgatag;

Semmiért kell lebontani

A Múltat,

A szép Nyarat.

Egész világ bánatos,

A táj dekadenciától,

Elmúlástól

Harmatos.

Nyirkos őszi paszomány;

Ősz nevében elvetendő

Minden régi

Hagyomány.

Ősz mosolya éteri;

Magát mindig okosnak és

Haladónak

Képzeli.

Ősz mosolya hatalom,

Sose lesz itt rajta kívül

Semmilyen más

Uralom.

Ősz mosolya: rossz jelen;

A világban ő egyedül

Az igazi

SZÁZHARMINCHETEDIK RÉSZ

Az ijesztő elbutulás az érem egyik oldala. A másik az ország lelki és szellemi állapota. Vagy éppen a kultúra állapota.

Az előbbiről nem szeretnék sokat mondani, beszélnek róla eleget. Csak egyetlen gondolatot vetnék fel.

Voltak a történelmünknek igen nehéz pillanatai. Őseink megfutamodtak vagy helytálltak, de eszükbe sem jutott, hogy feladják magyarságukat. Nélkülük nem lennénk.

Fals furulyaszó szétterül;

Nekünk semmi nem sikerül.

Nagy nemzeti piros betli;

Kötelező keseregni.

Sparhelten szikkad a pörkölt;

Úgyis mindig jobb a külföld.

A haza csak hitvány condra,

Hazaira mindig kontra.

Reszket már a búcsú-cetli;

Rossz nemzeti piros betli.

Fontoskodó nyugatpista,

Nem buta – csak pesszimista.

Ami nemzeti, mind talmi,

Ami trendi – birodalmi.

Hivatalos pótkultúra

Pénzért hajtja fejét búra.

ÖTÖDIK RÉSZ

Az előző részben arról szóltam, hogy Szigetvár hosszadalmas és véres ostroma nélkül Bécs elfoglalása a török főerő számára 1566-ban korántsem volt lehetetlen. Hamarosan alaposabban elemezni fogom, miféle változások állhattak volna elő az európai politikai helyzetben, milyen szükségszerű és elkerülhetetlen átrendeződésekre kerülhetett volna sor Bécs bevétele után.

Vessünk egy pillantást a helyszínre.

Vén füstoszlop a végtelen;

Csak egy pillanat a Jelen.

Múló idővégtelenben

Lubickol a boldog ember,

Forró végtelen katlanban

Fuldoklik a boldogtalan.

Perc a perccel percért perel;

A Szabadság – nehéz teher.

Halálban, mitől se félve,

Vagy túlterhelve,

De élve.

Szánalmas, élő enyészet

A rossz, pesszimista végzet.

Ha az Időtől függ minden,

Élni esély soha nincsen.

Ha a nemhit fennen grasszál,

Isten igéje ködbe száll.

Plutarkhosznál olvasható az alábbi történet:

Titus Flaminius, a kiváló államférfi és hadvezér azt hallotta, hogy az akháj szövetség városait a maga oldalára akarja állítani III. Antiokhosz, szíriai Szeleukida uralkodó.

Flaminius fájlalta volna a görögök elleni háborút. A görög kultúra hatása alá került, a helléneket kedvelte, tisztelte.

Flamin ius tudta, hogy Antiokhosz király szíriai harcosainak rossz tapasztalataik vannak a légiókkal, nem fűlik a foguk a Róma elleni harcra. Ha szorul a kapca, a király majd a görögöket akarja pajzsnak használni.

Száll a Múlt finom pora,

Rajtam van az Ősz sora,

Úgyse fogom feladni

Soha.

Hogyha minden, ami poros,

Minden üres, alattomos

Ellenem feszül,

Még akkor is,

Úgy is

Sikerül.

Ősz, az öreg bonviván,

Koslat a Remény után,

Isten néz ki a Lét

Ablakán.

Fényes Nyárból szürke ősz,

Bánat-kását ördög főz,

Száll az Idő könnye,

Mint a gőz.

Száll a Múlt finom pora,

Most van itt a Lét sora,

Úgyse fogom feladni

Soha.

SZÁZHARMINCHATODIK RÉSZ

A gyakran miniatűr szubkultúrákra való töredezettség nem speciális magyar sajátosság, de itt nálunk, a mélységes nemzeti nihilizmussal és a szégyenszagú bennszülött-komplexussal érintkezve talán még sokkal rombolóbb, mint másutt.

A helyzetképet tovább rontja, hogy a többé-kevésbé kulturális jellegű szubkultúrák lényegében az értelmiségre terjednek ki, ez az értelmiség pedig öregszik, utánpótlása alig van.

Melyik az a réteg, amely gyarapodik?

Őszi ködök jönnek,

Könnyezik a reggel,

Gond pasa portyázik

Dúló seregekkel.

Három rövid nap tűnt

Három hosszú hétnek;

Zsúpfedél-idegek

Sötét lánggal égnek.

Díszlakoma-címre

Vágyott romlott kása;

Fölösleges munkán

Az ördög áldása.

Őszi ködök jönnek,

Könnyeznek az egek,

A tegnapi jövő

Jelenné kecmereg.

Gyarapodó múlt a

Friss jelenek ára,

Új ráncok hasadnak

Az idő arcára.

Halmozódik a Múlt

Ezt a részt az akciórádiusszal kapcsolatos elméleti vonatkozások boncolgatásának szentelem. Egyrészt azért, mert annak idején a legtöbb érdemi hozzászólás ezzel kapcsolatban érkezett. Másrészt meg azért, mert – bár utólag megkonstruált és nagyon mesterkélt fogalomnak tűnik – magában hordozza a probléma lényegét.

Lábam ólomnehéz,

A hátam hasogat;

Isten se lehet nálam

Boldogabb.

Udvar közepén hatalmas halom fa;

Elsétált fedett, takaros

Halomba.

Már télre vár a tűzifahalom;

Minden siker - temérdek

Fájdalom.

Udvar sarkában korhadt, régi rönkök,

Helyükön

Csigák,

Giliszták,

Göröngyök.

Szépséget csupán 

A Munka teremt;

A fájdalom jutalma most

A Rend.

Közös munka nászán

Öröm fogan;

Nézünk fáradtan,

Xerxes perzsa király a görög történetírók szerint az uralkodói dölyf egyik megtestesítője volt. Már a trónra lépésekor kinyilatkoztatta, hogy mindenképpen le akarja igázni a görög városokat, amelyek ellen az apja kudarcot vallott.

Fogadott egy spártai követet, aki a kisázsiai görög városok érdekében emelt szót.

Előtte kifaggatta a tanácsosait, mit tudnak Spártáról. Elmondták neki, hogy Spárta falusias kisváros, lakóit a világ legjobb katonáinak tartják.

-Hány katonájuk van?

- Körülbelül nyolcezer, felség.

Testi létünk időrágta,

A Szabadság:

Lélekvágta.

Anyag-hitre anyag nevel,

Bent a “lehet”, kint csak a “kell”.

Anyagba húz anyag árka;

Ellenszere:

Lélekvágta.

Akinek ember a neve,

Több, mint a sejtek összege.

Ha több fogyasztás “jobb élet”,

Ki foldozza be a léket?

Gyémántnak tűnik a salak,

Nagy marha szavak konganak.

Pénzmadár száll mű faágra;

A Szabadság?

Lélekvágta.

A világ pénzért kesereg;