Megőrizhetjük autonómiánkat bármilyen helyzetben, ha vállaljuk a vele járó kockázatot. Szinte minden nap hoz elénk ilyesféle rizikót. Néha a karrierünkkel játszunk.
Nem tehetünk mást.
Mázolt média-egek;
Sok a kell,
SZÁZHARMINCEGYEDIK RÉSZ
Törleszkednem kellett volna?
Álltam volna az akolba?
A vasvári béke híveinek publikációi még manapság is igyekeznek velünk elfogadtatni a suttyomban kötött egyezményt. Érvrendszerük a szokásos sablonokra épül, sőt mintha még rá is erősítenének. A már rongyosra koptatott „szükségszerűség” mellett persze nincs egyebük, legfeljebb hangzatos szólamaik.
Hiszek – mert hinnem kell,
Magyar jövendőben,
II. György angol király egyszer azt vette a fejébe, hogy a londoni St. James parkot francia díszkertté alakíttatja át. Exluzív, látványos parkot akart, kizárólag az udvar és a legelőkelőbb királyi vendégek használatára. Ez persze azzal is járt volna, hogy a londoni közönséget kizárják kedvelt pihenőhelyéről.
A Lét maga a végtelen,
A törvény és a rend;
SZÁZHARMINCADIK RÉSZ
Sohasem a holt anyag,
De mindig a Lélek,
ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
Nap nap után jön az este, a vén Hold kuncog az égen;
Új évgyűrűk a fán, egyik a másik után...
Kacér színésznő rohanta le egy alkalommal az ifjabb Dumas-t.
- Vegyél feleségül!
Újabb Nyár
Új stáció,
SZÁZHUSZONKILENCEDIK RÉSZ
Magasan jár a Napunk;
Élni,
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
A magyarországi török hódoltság történetével kapcsolatban a leggyakrabban hangoztatott közhely körülbelül így hangzik:
Fenyegető fellegek
Hada égre hágott;
Viharokkal teremtette
Isten a világot.
Valami besúgó közölte a genovai titkosrendőrséggel, hogy a híres forradalmár, Giuseppe Mazzini a városban tartózkodik, és éppen Pareto márki vendégszeretetét élvezi.
Nyár az Idő legszebb álma;
Béke, napfény, tenger, pálma…