Blogok

Felhőpamaccsá lettek a ködök;

A Tél elmúlik, de a Lét – örök.

——

 Sziklaváram  meg nem rendül

Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,

válság villámok cikáznak élesen,

segítségül téged hívlak, Istenem,

gondok közt, s bajokban megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,

nélküled zátonyra futna csónakom.

Kevés lenne erőm s önakaratom,

ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Bár köröttem a vihar nem csendesül,

Kandalló duruzsol álmos dallamot, 

jó meleg szobában meghitt béke él; 

Csitulna már a tűz, a vágy, mi mindig űz,  

Mivel máshol nem tudom közölni ("munkaviszonyom" mai megszünte miatt) :

Mysty Kata

Nyitány
 
Búcsúzz el rideg, hideg közöny,
hófödte vészterhes jégmező,
didergőn fázós reggeleken
fáradtan morgó ajtónyitás!
 
 Nyisd kapud pompás kikelet - dóm,
templomod rajzolja mesés lelked
iniciáléját festői tájban,
mint napsugár a szivárványban.

Mi ketten ültünk, te meg én,
füzünk alatt csendben,
s amíg álmodtunk te meg én,
a lég könnye cseppent.

Móricz Zsigm

Atyánk,

A Nap

Az ég ormára hágott;

A Pangaión hegyéről

Nézem

A világot.

—–

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

Milyen a szerelem, megmondjátok.

Édes-bús érzés, vagy valami átok?

Szívemet megfogtad, raboddá tetted,

Varázstükör díszíti a szobámat,

aki belenéz különös dolgokat láthat.

Lelhet  benne bűnöst, bűnhődőt,

Jő az éj

Lopakodva jő az éj,

hold karéja útra kél,

égbolt ében mezején,

sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,

titkot regél, súg a szél.

Megérint a messzeség,

rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,

ég  összeér a földdel.

Tó tükrének fényhídján,

     SOROZATOM 15.

Versekkel űzött

regényes leányálom.

Hiú ábrándok.

Annyira szép, de annyira,    

a fákon gyönyörű, új ruha,    

Mintha kalács volna,

úgy faltuk a barna kenyeret,

Anyám hűn vágta a szeletet,

foszlós, karéjforma.

 Mysty Kata
Álomszép


Szent- igaz álmokat mesél,
virágköntösében az éj.
Napfényben úszik el,
de benned ragyog örökké...
Olykor vissza -vissza is tér;
Türkiz fény - illat frissítés,
simogató, selymes érintés.
Csak egy pillanattöredék,
mégis mily édes ölelés,
hiszen ettől sohasem félsz!
A feljövő napkoronggal
együtt, oly bájosan zenélsz.

Hatvanötödik rész

A gyakorlati esztétika a művészi minőséget a szépség oldaláról igyekezett értelmezni, mégpedig a gyakorlati szépség oldaláról. Ami mindig magában hordozza a szubjektivitás mozzanatát, egyben a parttalan szubjektivitás riasztó lehetőségét.