Anyám kenyere

Beküldte hzsike - 2013, február 22 - 15:40

Mintha kalács volna,

úgy faltuk a barna kenyeret,

Anyám hűn vágta a szeletet,

foszlós, karéjforma.

 

Lekvárral kente meg, 

sötét, ízes szilvalekvárral, 

- konyhánk megtelt jó illatával - 

ettük, és este lett.

 

Éjjel, égi éden, 

álmokat szőtt gyermeki vággyal, 

ránk borult - langy szeretetárral -, 

s betakart gyengéden.

 

 

 

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, február 22 - 20:01

Ölellek érte.Nagyon tetszik...

hzsike képe

hzsike

2013, február 23 - 10:25

Örülök, hogy tetszett a vers, Seám. Köszönöm szépen az olvasásod. Ölellek én is.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, február 23 - 00:32

 Érzékenységemnek ez az a pontja...Picit belehaltam.

  Niniatűr remek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2013, február 23 - 10:26

Jó érzés, ha átjön az, amit az ember "üzen". Köszönöm szépen a kedves szavaidat, Katám.

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, február 23 - 18:09

Anyánk kenyere lekvár nélkül is a legédesebb... Jó téma, szép versben!

hzsike képe

hzsike

2013, február 24 - 09:19

Ez így igaz, ahogyan írod kedves Irénkém. Anyánk kenyerénél nincs jobb a világon. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.