Mégis

Megvadult a folyó,
gátakat tép szét.
Túljutunk-e
ladikom
a zúgó áron?
Hol majd
csendes lesz újra
a vad mámor,

vagy összetör
bennünket
a kilátástalanság.
Papírvékony dongáidon
a gyűlölet átszivárog,
nem süllyedhetünk el
semmi áron.

Ó, te lágy fuvallat,
mi lelkemből áradsz,
leheld
lélekvesztőm
hullámok ellen,
hagy teljesüljön
vágyam!

Csak békét akarok
önmagammal
és veled,
te büszke Élet!
Talán van még
halvány remény,
s a bűn letérdel
bűnbocsánatért...

Apadni kezd a folyó,
talán elmúlik a veszély,
bár ladikomra
az alkony veti a fényt,
mégis
még a partról
hallom a pacsirta
énekét...
Ami lelkembe hozza
a békét.