Mégis
Beküldte zsigalajos - 2013, szeptember 6 - 20:40
Megvadult a folyó,
gátakat tép szét.
Túljutunk-e
ladikom
a zúgó áron?
Hol majd
csendes lesz újra
a vad mámor,
vagy összetör
bennünket
a kilátástalanság.
Papírvékony dongáidon
a gyűlölet átszivárog,
nem süllyedhetünk el
semmi áron.
Ó, te lágy fuvallat,
mi lelkemből áradsz,
leheld
lélekvesztőm
hullámok ellen,
hagy teljesüljön
vágyam!
Csak békét akarok
önmagammal
és veled,
te büszke Élet!
Talán van még
halvány remény,
s a bűn letérdel
bűnbocsánatért...
Apadni kezd a folyó,
talán elmúlik a veszély,
bár ladikomra
az alkony veti a fényt,
mégis
még a partról
hallom a pacsirta
énekét...
Ami lelkembe hozza
a békét.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, szeptember 7 - 08:54
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versedhez, szép alkotás!:)
Edina
Mysty Kata
2013, szeptember 7 - 09:40
Permalink
Szeretettel olvastam sokatadó
Szeretettel olvastam sokatadó versedet!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, szeptember 7 - 13:47
Permalink
Szeretettel olvastam szép
Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Lajos.
Zsike :)