Nem az a szép,
Amikor éppen győz a túlerő,
És meghitt vágyra
Tűzesőben hull a szemfedő;
De szép, mikor az akarat
Végül
Ellenszegül,
S a mégis szent búvópatakja
Folyammá terül.
———
Nem az a szép,
Amit harsogva szór a média,
És amitől eretnekség
Minden szimfónia,
De szép, mikor az akarat
Nyugodt
És hallgatag,
És zöld pázsittá változik
A lelki sivatag.
———–
A szép a lélek önarcképe,
Égi birtoka,
Szent bástya, amelyet feladni
Nem szabad soha.
Ha összeomlik,
És a szépből csak piac fakad,
Végünk,
S Atlantisz mindörökre
Víz alatt marad.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2011, december 13 - 08:24
Permalink
Szép, reményt keltő, bíztató
Szép, reményt keltő, bíztató vers.Gratulálok.
lnpeters
2011, december 14 - 23:02
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, Sea!
Nagyon szépen köszönöm, Sea!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
lnpeters
2011, december 14 - 23:00
Permalink
Ezzel most megtiszteltél -
Ezzel most megtiszteltél - köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2011, december 13 - 10:43
Permalink
Itt viszont minden gondolat
Itt viszont minden gondolat számomra maga a gyönyör!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Toma
2011, december 13 - 11:43
Permalink
Himnikus érzést ad a
Himnikus érzést ad a visszatérő felkiáltás az elején. És a szokásos imaginárius/létező Atlantisz képe tudatosítja a pusztulást... Jó vers, Laci.
lnpeters
2011, december 14 - 22:44
Permalink
köszönöm, kedves Barátom!
köszönöm, kedves Barátom!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
lnpeters
2011, december 14 - 00:39
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, Barátaim!
Pete László Miklós (L. N. Peters)