Otthon
Beküldte zelgitta - 2016, április 26 - 16:03
Az almafa ága tele virággal,
élet zsong, zúg az áldás benne,
csukott szemmel is látom a távolt,
szívem indulna, hazamenne…
Zendülő húrrá feszül a lélek,
értem jönnek ma a tegnapok,
gyöngyperc-emlékek gurulnak szembe,
s reámzúdulnak az illatok.
Patyolatruha leng a tavaszban,
fényzuhatagját szórja a nap,
ablakok nyílnak, s csengő kacagás
a dűlőútakon szétszalad.
Osztódnék én is ezer darabra,
ennyi csak, amit még adhatok:
ős-rögben fogant hon-gyökerekben
átölel múlt s majd a holnapok.
Hozzászólások
Csilla
2016, április 26 - 16:05
Permalink
Kedves Gitta! Szeretettel
Kedves Gitta!
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a magam és a Szerkesztőség nevében! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Koránkelő
2016, április 26 - 19:20
Permalink
Nekem nagyon tetszik. Remek
Nekem nagyon tetszik. Remek vers! Üdv: Robi
Bieber Mária
2016, április 26 - 23:48
Permalink
Kedves Brigitta! Versed
Kedves Brigitta! Versed nagyon szép. Tetszenek az otthont megelevenítő emlékképek, látványban, illatban, mozgalmasságban gazdag a versed. Gratulálok, örülök, hogy olvashattam.
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, április 27 - 10:36
Permalink
Kedves Brigitta! Szép vers,
Kedves Brigitta!
Szép vers, szinte láttam, megelevenítetted az emlékeket.
Erzsike