Otthon

 
 
Az almafa ága tele virággal,
élet zsong, zúg az áldás benne,
csukott szemmel is látom a távolt,
szívem indulna, hazamenne…
 
Zendülő húrrá feszül a lélek,
értem jönnek ma a tegnapok,
gyöngyperc-emlékek gurulnak szembe,
s reámzúdulnak az  illatok.
 
Patyolatruha leng a tavaszban,
fényzuhatagját szórja a nap,
ablakok nyílnak, s csengő kacagás
a dűlőútakon szétszalad.
 
Osztódnék én is ezer darabra,
ennyi csak, amit még adhatok:
ős-rögben fogant hon-gyökerekben
átölel múlt s majd a holnapok.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves Gitta!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a magam és a Szerkesztőség nevében! :)

 

 

Koránkelő képe

Nekem nagyon tetszik. Remek vers! Üdv: Robi

Bieber Mária képe

Kedves Brigitta! Versed nagyon szép. Tetszenek az otthont megelevenítő emlékképek, látványban, illatban, mozgalmasságban gazdag a versed. Gratulálok, örülök, hogy olvashattam.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Brigitta!

Szép vers, szinte láttam, megelevenítetted az emlékeket.

Erzsike