BEFEJEZŐ RÉSZ
Előtte azonban ideje néhány szót szólnom az áldozatról, hiszen ő volt az események kulcsszereplője
SZÁZHARMINCÖTÖDIK RÉSZ
A tradíciókhoz való viszony a jelenlegi magyar közélet egyik neuralgikus pontja. Elképesztő módon átpolitizálódott, sőt a napi politika részévé vált. Ezzel pedig sajnos a szélsőségek irányába polarizálódik. Vagy a szélsőséges nacionalizmus, vagy a nem kevésbé szélsőséges kozmopolitizmus irányába.
Augusztusi késő nyárban
Könnyed, szelíd búcsúzás van.
Gyülekeznek a fellegek;
A “kell” helyén halvány “lehet”.
Harmatkönnyes minden bokor;
A búbánat – lelki nyomor.
Augusztusi késő nyárban,
Fonnyadt, fanyar látomás van.
Augusztus a célok vége,
Halál kacag fáradt égre.
A nyár hervadtan vezekel,
Szemünk előtt enyészik el.
Augusztusi késő nyárban
Mégis mindig élni vágytam.
MÁSODIK RÉSZ
Az idős uralkodó életének legfontosabb eredménye a korábban a birodalom veszedelmes ellenségének tekintett Magyar Királyság tönkreverése, területeinek megszállása, fővárosának elfoglalása volt. Logikus, hogy utolsó hadjáratát is ide vezette.
Azazhogy: nem ide.
Merthogy a célja: Bécs bevétele.
37 évvel korábban már megpróbálkozott ezzel, és kudarcot vallott.
Nyarunk bágyadt verőfényű
Csendes, szelíd alkonyán
Felmosolygott kis kertünkben
A legelső padlizsán.
Buszon talált palántának
Életkedve megmaradt,
Rozsdabarna termésével
Ő zárja le a nyarat.
Még a fáradt Nap is kacag
Hétköznapok zavarán;
Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,
Vagy zöldség a padlizsán.
Ami beérhet, beérett,
Ami nem, talán kinő;
Új hurokba tekeredik
Mostantól a vén Idő.
Új ciklusra gyülekezik
Kezünk alatt a munka,
Lassan már csomagolni kezd a Nyár,
Tompább a verőfény,
A Lét
Sziklás mederben fut tova;
Köszönöm, hogy tartozhatok
Valahova.
Korunk, mint súlyos kőtömb,
Ránk terül,
Köszönöm,
Hogy nem vagyok egyedül.
Törjön magasra fel
A Líra orma;
Találjon egymásra
Tartalom és
Forma.
Laposan fújnak cinikus szelek,
A hivatalos líra szendereg;
Tárgyiasan, vagy alanytalanul
Nyelvet gyalul.
Pedig
A Szép,
Az Új
Most minálunk lakik;
Érmihályfalvától fel
Kissomlyóig,
Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.
Eötvös Károly ellentmondásos személyiség volt. A vádlottak ügyvédje volt a tiszaeszlári perben, író volt, politikus volt. Az Abbázia Kávéház sarokasztalánál volt a törzshelye, ott vezéregyéniség volt. “A vajda”. hírhedt volt furcsa kiszólásairól.
Önkényes augusztus,
Vágyakat nem tisztel,
SZÁZHARMINCNEGYEDIK RÉSZ
A líra a Lélek otthona,
Lelki honunk,
Az előző sorozat lezárult, ez áthozom ide, és a másik blogot is felélesztem.
—-
Nincs a csillagokba írva
A Jövendő eleve;
Ami ma a díj, az volt régen a rendjel. A hatalom által kedvelt művészek gyakran jobban vágytak a kitüntetésre, mint a közönségsikerre.
Régi mesék csodaútján
Jöttünk mi is egykoron;
SZÁZHARMINCHARMADIK RÉSZ
Csendben surran az Idő,
Sorsok cseperednek,
BEFEJEZŐ RÉSZ
Előtte azonban ideje néhány szót szólnom az áldozatról, hiszen ő volt az események kulcsszereplője
A Nap gigászi, forró fény-batár,
Vállán halványkék bársony ég-talár.
Másutt azért ez nem mindenütt van így. Nálunk mintha csak nemzeti önelégültség, vagy az annál hatásaiban még sokkal rosszabb nemzeti nihil volna.