Visszhang (Jorge Luis Borges: Labirintus című versére)

Beküldte Molnarjozsef - 2013, december 6 - 21:29

 

„Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha."
A bikaarcú néma küzdelemben,
te vagy a harc, s te alkotsz csillag-rendet,
te vagy a gúny, s az iránytű-moha.
Nem zöldell benned tűz, te mostoha.
A süllyedő  ég értelmedtől elzár;
belső hegyeidben se  lift, se vájár,
te vagy a kegy, s az isten ostora.
Már századok óta bolyong a lélek,
réseket keresve, bomlott falat,
egy titkos hajszálrepedést - utat;
az örök körforgás ne érjed véget!
Reményfonálért sikoltasz a ködben,
kéretlen visszhangod régen kiölted.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, december 7 - 08:53

Remek vers, gratulálok!

Molnarjozsef

2013, december 7 - 13:45

Köszönöm, kedves Sea.

Üdv: József

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, december 7 - 10:47

 Nagyszerű vers, köszönöm az élményt!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Molnarjozsef

2013, december 7 - 13:49

Kedves Mysty Kata!

Köszönöm, hogy olvastál.

Üdv: József

vasiszabojános

2013, december 7 - 11:04

Kedves József! Ebben a műben ott van Borges!! Gratulálok!!!

Molnarjozsef

2013, december 7 - 13:52

Kedves János!

Sokáig kérleltem, de mindig azt mondta, a szíve másfelé húz.

Aztán mégis...

De a vidám dolgokat félre téve...

A megfoghatatlant mindig nehéz megmutatni.

Köszönettel, hogy olvastál,

üdv: József

Molnarjozsef

2013, december 7 - 19:34

Nem, kedves József, sőt!

Sokszor nem látszik tudatosnak, milyen szerkezetet, versformát használunk, használhatunk, de azt határozottan állíthatom, hogy segítőink finoman "terelnek", persze csak annyira, amennyire mi szeretnénk maradni az úton.

Azonban e versnél, már Borges iránti tiszteletből is, igyekeztem az eredeti formát megközelíteni. Megírtam. Majd egy év múlva, nyilván tudatom bővülése, kiszélesedése miatt, meg tudtam írni úgy, ahogy eredetileg is szerettem volna. Ez két napja történt.

Kedves József!

Igaz és tömör véleményt írtál.

Köszönöm.

Üdv: József

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, december 8 - 17:37

Borges labirintusába az ember maga van bezárva, Te pedig mintegy párhuzamban, a visszhangról írsz, ami szintén zárt közegben keletkezik, mégis nyitottban, ami maga a lég. Ez is párhuzam, az űr ott, a nyílt levegő itt.

Igen, szerintem is sikerült Borgest  versedbe belecsomagolnod. :)

Molnarjozsef

2013, december 8 - 18:34

Köszönöm, kedves Irén!

Borges azzal, hogy élete végére megvakult, akár édesapja, maga is egy zárt világ volt.

Egy olyan zárt világé, amelyből belső látása felerősödésével tudott csak kitörni.

Minden igazán őszinte ember írása önmagáról szól.

Borges világa különösen.

Köszönöm, hogy olvastál.

Üdv: József