„Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha."
A bikaarcú néma küzdelemben,
te vagy a harc, s te alkotsz csillag-rendet,
te vagy a gúny, s az iránytű-moha.
Nem zöldell benned tűz, te mostoha.
A süllyedő ég értelmedtől elzár;
belső hegyeidben se lift, se vájár,
te vagy a kegy, s az isten ostora.
Már századok óta bolyong a lélek,
réseket keresve, bomlott falat,
egy titkos hajszálrepedést - utat;
az örök körforgás ne érjed véget!
Reményfonálért sikoltasz a ködben,
kéretlen visszhangod régen kiölted.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, december 7 - 08:53
Permalink
Remek vers, gratulálok!
Remek vers, gratulálok!
Molnarjozsef
2013, december 7 - 13:45
Permalink
Köszönöm, kedves Sea. Üdv:
Köszönöm, kedves Sea.
Üdv: József
Mysty Kata
2013, december 7 - 10:47
Permalink
Nagyszerű vers, köszönöm az
Nagyszerű vers, köszönöm az élményt!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Molnarjozsef
2013, december 7 - 13:49
Permalink
Kedves Mysty Kata! Köszönöm,
Kedves Mysty Kata!
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: József
vasiszabojános
2013, december 7 - 11:04
Permalink
Kedves József! Ebben a műben
Kedves József! Ebben a műben ott van Borges!! Gratulálok!!!
Molnarjozsef
2013, december 7 - 13:52
Permalink
Kedves János! Sokáig
Kedves János!
Sokáig kérleltem, de mindig azt mondta, a szíve másfelé húz.
Aztán mégis...
De a vidám dolgokat félre téve...
A megfoghatatlant mindig nehéz megmutatni.
Köszönettel, hogy olvastál,
üdv: József
Molnarjozsef
2013, december 7 - 19:34
Permalink
Nem, kedves József,
Nem, kedves József, sőt!
Sokszor nem látszik tudatosnak, milyen szerkezetet, versformát használunk, használhatunk, de azt határozottan állíthatom, hogy segítőink finoman "terelnek", persze csak annyira, amennyire mi szeretnénk maradni az úton.
Azonban e versnél, már Borges iránti tiszteletből is, igyekeztem az eredeti formát megközelíteni. Megírtam. Majd egy év múlva, nyilván tudatom bővülése, kiszélesedése miatt, meg tudtam írni úgy, ahogy eredetileg is szerettem volna. Ez két napja történt.
Kedves József!
Igaz és tömör véleményt írtál.
Köszönöm.
Üdv: József
Haász Irén
2013, december 8 - 17:37
Permalink
Borges labirintusába az ember
Borges labirintusába az ember maga van bezárva, Te pedig mintegy párhuzamban, a visszhangról írsz, ami szintén zárt közegben keletkezik, mégis nyitottban, ami maga a lég. Ez is párhuzam, az űr ott, a nyílt levegő itt.
Igen, szerintem is sikerült Borgest versedbe belecsomagolnod. :)
Molnarjozsef
2013, december 8 - 18:34
Permalink
Köszönöm, kedves Irén! Borges
Köszönöm, kedves Irén!
Borges azzal, hogy élete végére megvakult, akár édesapja, maga is egy zárt világ volt.
Egy olyan zárt világé, amelyből belső látása felerősödésével tudott csak kitörni.
Minden igazán őszinte ember írása önmagáról szól.
Borges világa különösen.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: József