Mementó

Beküldte hubart - 2013, november 2 - 10:31

Akikért senki nem gyújt gyertyát,
süppedt hantjukat koszorúzva
befonta tövis, száraz dudva,
s ördögszekér, míg a szem ellát.

Hiába ringtak anyaölben,
s hittek meséknek, ígéretnek,
harcolva buktak, s mint eretnek
porladnak megáldatlan földben.

Mikor ITT lángol ezer mécses,
szent imát mormol száz halandó,
nem kutatva már ki volt vétkes

- csak az elmúlás maradandó -,
széloltott gyertyák könnye fényes;
csillaghad kél OTT, fénykommandó.

Hozzászólások

stapi

2013, november 2 - 11:29

Ez jó. Gratulálok!

hzsike képe

hzsike

2013, november 6 - 17:54

Nagyon szép, megrázó erejű, az ünnephez méltó szonett.

Szeretettel olvastam, kedves Feri.

Zsike

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, november 2 - 16:30

Tényleg méltó... Nagyon szép!

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, november 2 - 18:17

Nagyon szép szonett kedves Feri.

Szeretettel olvastam. Gratulálok! Rózsa

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, november 2 - 19:03

Szépséges, gratulálok.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, november 2 - 20:35

 Egy nagyon szép alkotás ismét Tőled!  Gratulálok Feri!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2013, november 3 - 22:53

Köszönöm szépen mindenki hozzászólását! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, november 5 - 16:45

Kedves Feri!

Valóban jó vers lett, komoly mondanivalóval.

Szeretettel Dyona

hubart képe

hubart

2013, november 6 - 14:45

Köszönöm, kedves Dyona! :)