Mementó
Beküldte hubart - 2013, november 2 - 10:31
Akikért senki nem gyújt gyertyát,
süppedt hantjukat koszorúzva
befonta tövis, száraz dudva,
s ördögszekér, míg a szem ellát.
Hiába ringtak anyaölben,
s hittek meséknek, ígéretnek,
harcolva buktak, s mint eretnek
porladnak megáldatlan földben.
Mikor ITT lángol ezer mécses,
szent imát mormol száz halandó,
nem kutatva már ki volt vétkes
- csak az elmúlás maradandó -,
széloltott gyertyák könnye fényes;
csillaghad kél OTT, fénykommandó.
Hozzászólások
stapi
2013, november 2 - 11:29
Permalink
Ez jó. Gratulálok!
Ez jó. Gratulálok!
hzsike
2013, november 6 - 17:54
Permalink
Nagyon szép, megrázó erejű,
Nagyon szép, megrázó erejű, az ünnephez méltó szonett.
Szeretettel olvastam, kedves Feri.
Zsike
Haász Irén
2013, november 2 - 16:30
Permalink
Tényleg méltó... Nagyon szép!
Tényleg méltó... Nagyon szép!
Schvalm Rózsa
2013, november 2 - 18:17
Permalink
Nagyon szép szonett kedves
Nagyon szép szonett kedves Feri.
Szeretettel olvastam. Gratulálok! Rózsa
M. Karácsonyi Bea
2013, november 2 - 19:03
Permalink
Szépséges, gratulálok.
Szépséges, gratulálok.
Mysty Kata
2013, november 2 - 20:35
Permalink
Egy nagyon szép alkotás
Egy nagyon szép alkotás ismét Tőled! Gratulálok Feri!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, november 3 - 22:53
Permalink
Köszönöm szépen mindenki
Köszönöm szépen mindenki hozzászólását! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, november 5 - 16:45
Permalink
Kedves Feri! Valóban jó vers
Kedves Feri!
Valóban jó vers lett, komoly mondanivalóval.
Szeretettel Dyona
hubart
2013, november 6 - 14:45
Permalink
Köszönöm, kedves Dyona! :)
Köszönöm, kedves Dyona! :)