Kuporgó éjszakák

Beküldte titus56 - 2016, augusztus 1 - 09:12
Kuporgó éjszakák
 
 
Fázós éjszakák  kuporodnak az ajtóm elé,
vacogó ajkukon kihűlt csend remeg.
Elveszett csodád  még fényét  hintené
míg gondolatom a  tegnapban hempereg.
 
Az átélt fényvihar bennem  halkan neszez,
s minden rótt sorom még téged koldul.
Az est, emlékeimből alamizsnát szerez,
nyitva hagyott lelkem halkan nyikordul.
 
Keresem magamba hajnalod nyomait,
s mint ki  illattól részegen tántorog,
forog velem a fény, szívemig elvakít,
s  holnapot remélő énem félve ácsorog.
 
Hosszú árnyéka nyúlt lassan a csendnek,
a kimondatlanok alusznak már a számon.
Bánom, mik bennem még mindig perelnek,
varázsod  illatát, csendülő-magamba zárom.
 
Fázós éjszakák kuporodnak az ajtóm elé,
s míg idebent lelkem verssorokra bontom,
tenyerembe gyűjtök fényt glóriád köré,
és pillangóesőként vállaidra ontom.

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, augusztus 14 - 14:34

Nem vihar előtti, hanem 'fényvihar' utáni csend ez a vers, hosszúra nyúlt árnyékkal... Átélhető, szép. :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/