Kuporgó éjszakák
Beküldte titus56 - 2016, augusztus 1 - 09:12
Kuporgó éjszakák
Fázós éjszakák kuporodnak az ajtóm elé,
vacogó ajkukon kihűlt csend remeg.
Elveszett csodád még fényét hintené
míg gondolatom a tegnapban hempereg.
Az átélt fényvihar bennem halkan neszez,
s minden rótt sorom még téged koldul.
Az est, emlékeimből alamizsnát szerez,
nyitva hagyott lelkem halkan nyikordul.
Keresem magamba hajnalod nyomait,
s mint ki illattól részegen tántorog,
forog velem a fény, szívemig elvakít,
s holnapot remélő énem félve ácsorog.
Hosszú árnyéka nyúlt lassan a csendnek,
a kimondatlanok alusznak már a számon.
Bánom, mik bennem még mindig perelnek,
varázsod illatát, csendülő-magamba zárom.
Fázós éjszakák kuporodnak az ajtóm elé,
s míg idebent lelkem verssorokra bontom,
tenyerembe gyűjtök fényt glóriád köré,
és pillangóesőként vállaidra ontom.
Hozzászólások
Csilla
2016, augusztus 14 - 14:34
Permalink
Nem vihar előtti, hanem
Nem vihar előtti, hanem 'fényvihar' utáni csend ez a vers, hosszúra nyúlt árnyékkal... Átélhető, szép. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/