Januári alkonyatban
Beküldte lnpeters - 2016, január 13 - 22:02
Januári alkonyatban
Hideg fény ragyog,
Számadásra készülődnek
Fent a csillagok.
—
Tétlenkednek a csalódott
Felhő-oszlopok,
Sejtelmesen cseperedő
Jövő gomolyog.
—-
Tegnapokban dideregnek
Szent, naiv hitek,
Altatódalt dúdolgat a
Közömbös hideg.
—–
Januári alkonyatban
Kérdéssor szorong,
Sötéten hallgat, nem felel
A nagy éj-korong.
—-
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, január 14 - 17:59
Permalink
A világ fennen
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag.
Pedig rendet tehetne néha... csak olyan kis rendet...nem földindulást...
lnpeters
2016, január 14 - 21:41
Permalink
Nem cselekszik helyettünk,
Nem cselekszik helyettünk, Irénke - szabad akaratunk van.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2016, január 14 - 19:05
Permalink
Az Isten megteremtette a
Az Isten megteremtette a világot, utána pedig ránk bízta, hogy viseljük gondját. Úgy tűnik, nem tudunk felnőni a feladathoz, pedig minden képességünk megvan hozzá. Talán az akarat hiányzik.
lnpeters
2016, január 14 - 21:19
Permalink
Meg a felelősség.
Meg a felelősség.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2016, január 14 - 19:53
Permalink
Isten tudja, mikor kell majd
Isten tudja, mikor kell majd megszólalnia!
Szeretettel olvastalak. :)
lnpeters
2016, január 14 - 20:49
Permalink
Tudja bizony! Köszönöm!
Tudja bizony! Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)