Feloldozás

Beküldte hubart - 2014, január 28 - 12:05

A régi maszka már a föld sarába hullt,
akár az őszi dér, s a barna, bús levél,
lidérces álmok éje lesz a gyáva múlt,
reményed átölel, de vissza nem beszél.

Előtte bármi volt, a görcs felengedett,
olyan leszel megint, akár a kisdiák;
az égi kegy babérba fonja lelkedet,
s pokolra szállnak ott az álrelikviák.

2014. jan. 27.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 28 - 12:58

álrelikviák....

Remek vers.

hubart képe

hubart

2014, január 28 - 15:16

Köszönöm szépen. :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, január 28 - 16:23

 Tetszik nagyon...A "reményed átölel, de vissza nem beszél."- így ez a sor nem szebb-e, hogy "reményed átölel, de néma, nem beszél."-??? Bocs!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2014, január 28 - 16:47

Nem, nem Kata, az úgy teljesen mást jelent. Itt azt akartam kifejezni, hogy úgy bocsát meg, hogy nem reklamál, nem felesel, nem rója fel a hibáidat.  Köszönöm szépen, hogy figyelemmel olvastad. Örülök, hogy tetszett. :)

hzsike képe

hzsike

2014, január 29 - 11:18

Gyönyörű,  jambikus vers, lelket érintően szép, érett "feloldozás". :)

Szeretettel olvastam, kedves Feri.

Zsike :)

hubart képe

hubart

2014, január 29 - 16:23

Kedves Zsike, köszönöm szépen méltató hozzászólásodat.  :)

ChristinaNadale

2014, január 29 - 12:14

Elgondolkodtató volt... a forma és a tartalom tökéletes együtt. Gratulálok! :)

hubart képe

hubart

2014, január 29 - 16:24

Köszönöm, kedves Kriszti! :)