Feloldozás
Beküldte hubart - 2014, január 28 - 12:05
A régi maszka már a föld sarába hullt,
akár az őszi dér, s a barna, bús levél,
lidérces álmok éje lesz a gyáva múlt,
reményed átölel, de vissza nem beszél.
Előtte bármi volt, a görcs felengedett,
olyan leszel megint, akár a kisdiák;
az égi kegy babérba fonja lelkedet,
s pokolra szállnak ott az álrelikviák.
2014. jan. 27.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 28 - 12:58
Permalink
álrelikviák.... Remek vers.
álrelikviák....
Remek vers.
hubart
2014, január 28 - 15:16
Permalink
Köszönöm szépen. :)
Köszönöm szépen. :)
Mysty Kata
2014, január 28 - 16:23
Permalink
Tetszik nagyon...A "reményed
Tetszik nagyon...A "reményed átölel, de vissza nem beszél."- így ez a sor nem szebb-e, hogy "reményed átölel, de néma, nem beszél."-??? Bocs!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2014, január 28 - 16:47
Permalink
Nem, nem Kata, az úgy
Nem, nem Kata, az úgy teljesen mást jelent. Itt azt akartam kifejezni, hogy úgy bocsát meg, hogy nem reklamál, nem felesel, nem rója fel a hibáidat. Köszönöm szépen, hogy figyelemmel olvastad. Örülök, hogy tetszett. :)
hzsike
2014, január 29 - 11:18
Permalink
Gyönyörű, jambikus vers,
Gyönyörű, jambikus vers, lelket érintően szép, érett "feloldozás". :)
Szeretettel olvastam, kedves Feri.
Zsike :)
hubart
2014, január 29 - 16:23
Permalink
Kedves Zsike, köszönöm szépen
Kedves Zsike, köszönöm szépen méltató hozzászólásodat. :)
ChristinaNadale
2014, január 29 - 12:14
Permalink
Elgondolkodtató volt... a
Elgondolkodtató volt... a forma és a tartalom tökéletes együtt. Gratulálok! :)
hubart
2014, január 29 - 16:24
Permalink
Köszönöm, kedves Kriszti! :)
Köszönöm, kedves Kriszti! :)