B. Mihály Csilla: Hamis tollak

Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
Mert az Életet rabolja tompa értelem,
hogyha már örömre lusta, jóra képtelen.
 
Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,
bús, gyökértelen szerepbe bújik mindahány,
nagy divatját éli rég a depresszív magány.
 
Dolgavégezetlen ültök, semmi érdemit
nem teremt a felmagasztalt sanda bér-elit.
Szívszakadva holnap úgyis kél a nap megint,
posztmodern sirámotokra Isten rálegyint.

Hozzászólások

hubart képe

Ezt a verset meg kellett osztanom.

Csilla képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen a megosztást. Ez a versem fent van a blogomban, talán 2018-as.

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek is, köszönöm...

Erzsike

Csilla képe

:) Köszönöm.

 

Mysty Kata képe

Szenzációs!
Gratulálok szeretettel!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Nagyon kemény.. de van igazság benne!

Zsuzsi képe

Valóban nagyon szép vers, nagy üzenettel. Nekem tetszett.

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Nagyon erős, igazi "mai" vers.

Gratulálok, Csillám. :)

Csilla képe

Kata, Irénke, Zsuzsi, Laci, Zsike, köszönöm szépen!