B. Mihály Csilla: Hamis tollak

Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
Mert az Életet rabolja tompa értelem,
hogyha már örömre lusta, jóra képtelen.
 
Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,
bús, gyökértelen szerepbe bújik mindahány,
nagy divatját éli rég a depresszív magány.
 
Dolgavégezetlen ültök, semmi érdemit
nem teremt a felmagasztalt sanda bér-elit.
Szívszakadva holnap úgyis kél a nap megint,
posztmodern sirámotokra Isten rálegyint.

Hozzászólások

hubart képe

Ezt a verset meg kellett osztanom.

Csilla képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen a megosztást. Ez a versem fent van a blogomban, talán 2018-as.

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek is, köszönöm...

Erzsike

Csilla képe
Mysty Kata képe

Szenzációs!
Gratulálok szeretettel!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Nagyon kemény.. de van igazság benne!

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Nagyon erős, igazi "mai" vers.

Gratulálok, Csillám. :)

Csilla képe

Kata, Irénke, Zsuzsi, Laci, Zsike, köszönöm szépen!