Apadó Duna

 Duzzog  a fenség, elvonul árja.
 Karmait fenték – medre karámja.
 Árteret töltő ereje villant,
 gátakat söprő vágya elillant.
 Megzabolázta vasbeton vértje,
 homokzsák-gátja védekezése.
 Partjain pulzál mész hava földön, 
 már csak a buzgár tör fel a zöldön,
 s belvizes, sziksós réteken, földgát
 nélkül a szittyós láp vedel zöldárt.
 Csápja behúzva – ernyed a teste,
 ámde csak szunnyad! Éber a beste…