Apadó Duna
Beküldte Haász Irén - 2013, június 15 - 17:26
Duzzog a fenség, elvonul árja.
Karmait fenték – medre karámja.
Árteret töltő ereje villant,
gátakat söprő vágya elillant.
Megzabolázta vasbeton vértje,
homokzsák-gátja védekezése.
Partjain pulzál mész hava földön,
már csak a buzgár tör fel a zöldön,
s belvizes, sziksós réteken, földgát
nélkül a szittyós láp vedel zöldárt.
Csápja behúzva – ernyed a teste,
ámde csak szunnyad! Éber a beste…
Hozzászólások
hzsike
2013, június 15 - 20:56
Permalink
Remek ritmusú, nagyon jó
Remek ritmusú, nagyon jó vers! Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok, kedves Irénke!
Zsike:)
Mysty Kata
2013, június 15 - 21:35
Permalink
Igazi csemege volt nekem !!
Igazi csemege volt nekem !! Köszönöm szépen..
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 16 - 10:11
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon jó lett
Kedves Irénke!
Nagyon jó lett ez a vers, tetszett.
Szeretettel Dyona
ChristinaNadale
2013, június 16 - 11:58
Permalink
Nagyszerű, különleges vers!
Nagyszerű, különleges vers! Gratulálok, kedves irén! :)
M. Karácsonyi Bea
2013, június 17 - 19:06
Permalink
Szinte érzem az ár erejét,
Szinte érzem az ár erejét, remekül megírtad kedves Irénke.