A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

Limes

Beküldte szilkati70 - 2021, január 18 - 21:14
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Itt élünk a határon, messze van innen a Város.
Hír csak ritkán ér ide hozzánk, s nem jön a császár
sem soha győzelem-ünnepet ülni, vigadni napestig.
Ám, ha a vad hun vagy gót támad, a hős katonáink
életük árán védik a harcban a nagy Birodalmat
s minket is, asszonyokat. Ha a bátor harcosom itt lesz,
oldom majd saruját, megfürdetem, és sebeit jó-
féle olajjal megkenem. Öntöm a bort a kupákba,
s este az isteni Vénusznak kedvére teszünk majd.
 

Hexameter a kődobálóhoz

Beküldte szilkati70 - 2020, december 18 - 20:30
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

Már csordultig telve a csetresedény haragoddal.
Kőbe harapdálsz, hisz nem dobtak vissza kenyérrel.
Nézel az égre, de ott túltáplált angyalok ülnek,
jó puha párna a szárnyuk, most azon alszanak éppen.

Egyedül

Beküldte szilkati70 - 2020, december 8 - 10:24
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Versenyfelhívásunk nyertes verse decemberben:
 
Egyedül
kis aszklepiadészi strófa
 
Emlék vagy, keserű. Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét. Kései vágy ölelt
minket, tudva, hogy én itt maradok magam.
 
 
 
 

Esti csendek

Beküldte aLéb - 2020, március 13 - 21:57
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Lennék az álmos végtelenbe’ fönn
pihenni vágyó dalnok daltalan,
az alkony-rózsaszín, ha rám köszön,
dicsérni tudnám, szép uszálya van,
 
ő elpirulna, mint egy ó-leány,
kit férfihang még megzavarni tud,
s magára zárná, szűzies talány,
a hajnalcsillagzáras kiskaput,
 
s én ott maradnék fönn, az éjmező
csillagfüvébe oltva önmagam,
egy álmos végtelenbe érkező,
pihenni vágyó dalnok daltalan.
 

Nincs évszak, csak fétis

Beküldte Kankalin - 2020, március 3 - 20:13
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Egy év a Fétissel - Himfy-ciklus
 
Őszmosoly
 
Már beköszönt, így jelezte
uralmát a nyár felett.
Cseppek csordulnak csak egyre,
s az ajkad ráncán eredt
esőbe hajló, bús mosoly.
Így látlak, ez igézet,
őszi kedved bennem komoly,
s évszakok összeérnek;
hát ne mondd, hogy egykor elmész,
hisz nem hagyhat halni Hermész,
mert az én Őszöm maradsz,
kiből kihajt a tavasz. 
 
Novemberi eső
 

Fantáziálom

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:23
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
 
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
 
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
 

BűvÖlet

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:22
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Miféle mágiákat űzöl,
mi jégre tűz s a tűzre jég?
Minő varázslat ez, ha gyűlöl,
kitől az árva fényt remél?
Hasít a medre könnypataknak,
halálos éle tört szavadnak,
e bűvölet magányba zár -
arany kalitka, rab madár,
s a csontjaimba mar hiányod,
erembe vág a nincs tovább, 
a sorsra küldi fintorát;
kegyes feloldozásra várok...
de mondd, e gyötrelem miért?
Lehelj reám varázsigét.
 
 

Télidill

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:21
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
 Ma télruhába öltözött az élet,
s a szél vezényel új melódiákat,
ha int a pálca, jégcsapok zenélnek,
faágak ónköpenyben intonálnak;
 
fehér lepelt szitál a menny a földre,
havas fenyők hajolnak összebújva,
csak égi lámpa fénye fonja körbe -
a hold elindul éber éji útra;
 
elér a téli fagy, belül diderget,
de rőzsedalra fűt a régi kályha,
tovább hevíti perzselő szerelmed,
ha ajkam ajkad íze megtalálja;
 

Szerelmünk vén tiszafa

Beküldte kobzos - 2019, december 6 - 19:20
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szerelmünk vén tiszafa,
ezer éve zöldell,
ott, ahol a hit szava
eggyé lett a csönddel.
 
Vagyunk egymás vigasza,
mikor bánat tölt el,
álmot hoz a tiszafa,
hogyha a Hold fölkel.
 
Oda térünk mi haza,
betakarva földdel,
ahol a vén tiszafa
ezer éve zöldell.

Újkori jászolringató

Beküldte zelgitta - 2019, december 1 - 11:24
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szabad-e vajon még remélni a Jászlat,
hiszen szürke ködben ráng a csillag is,
talmi halleluján a hit már csak látszat,
s ál-istenházban a harang is hamis.
 
Gyáva, lusta közöny vet ágyat a mának,
önámításba fúl éjünk, nappalunk.
Hazug prófétáknak jelszavai szállnak,
s elhitetik velünk: szabadok vagyunk.
 
Sátáni zenére remeg a lét fala,
a vén kontinens ma bódult táncot jár,
(vajon meddig tart még e hosszú éjszaka?)

Vázlat egy adventi imához

Beküldte virginás - 2019, november 4 - 11:24
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Odakint december járja az utcákat,
a tájra havat hint,
igazi káprázat.
 
Csend van, a perc múlik, csillag ragyog távol,
öleli a fákat,
zúzmarát varázsol.
 
Bent a fenyőágból kis koszorú lészen,
várja már a család,
a négy gyertya égjen.
 
Szívüket az ünnep kisimítja szépre,
halkan imádkoznak:
ne vígy kísértésbe!
 
Kenyerünket add meg, jöjjön el országod,
legyen meg a földön
s mennyben akarásod.
 

A hagyomány nyomában

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, április 15 - 12:00
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Örökségem pörge kalap,
vidám dísze tarka szalag.
Lajbizsebben fűzfabarka,
koppan régi csizma sarka.
Hallja leány, szüle, nénje,
talán várnak, menni kéne.
 
Pirkadattal, reggel korán,
öregapám lába nyomán.
Sikongatás, nagy a ricsaj,
kútnál zajló ihaj-csuhaj.
Jövőt áldjon múlt és jelen,
mint ez a víz, tiszta legyen.
 

Uram, a csended hallgatom

Beküldte zelgitta - 2019, március 6 - 18:13
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Istenem, még hadd maradjak,
szórjak hagyatékot magnak,
várjam a fényt, s ha rám zuhog,
őrt álljak itt, amíg tudok.
Álmom tar ágon koronát,
szívem őrizzen száz csodát,
angyalringató csillagéjt,
ezüstbe fürdő holdkaréjt,
hajat, ha fésül lenge szél,
partnak a hullám mit mesél,
s ahogy a zsenge ágra száll
épp most, egy apró kék madár.
 
Uram, a csended hallgatom,
messzeség nem vonz, se vagyon,

Tizenkét soros álom

Beküldte József - 2018, augusztus 21 - 16:48
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Csendes alkony, csendes remény,
ágyam alatt s párnám hegyén
szürke álmok sorakozva
nagy léptekkel jönnek felém.
 
Csendes alkony, néma öröm,
közétek én miért szököm?
A bánattal iszom a bort,
s hűségemet vérrel kötöm.
 
Elhal a csend, lelkem is fél,
lidérclány jön, hozza a szél,
vágyat, mámort csókol számra,
s eljövendő halált zenél...
 

Hűs patakra

Beküldte zelgitta - 2018, augusztus 17 - 12:48
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
A Nap ma gyilkos tűzgolyó,
lángot okádva trónol ott,
ahol az ég  penge-kékje
itt-ott felhővel foltozott.
 
Ömlik a hő, forr a katlan,
a fákon minden lomb szobor,
a rigódal, tegnap éke,
ronggyá foszolva haldokol.
 
A mérföldkő is izzadva
baktat, vele a gondolat,
valahol, egy régi nyárban
retusál halvány foltokat,
 
hol gyöngy-kövek a talp alatt,
a lélek hűs patakra jár,
forró könnyem a vízbe hull...
közben őrülten ég a nyár.
 
Bielefeld, 2018. július

Az egek fodrain

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 26 - 11:11
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Ajkamon a Nap pirkadati csókját
estefelére kihűlni érzem én. 
A titok-teli éj kötélhágcsóját,
Isten minden nap leereszti elém. 
 
Ha úgy akarom felmászhatok rajta,
simítom felhők dús vattagömbjeit,
vagy belesek egy csodás csillagrajba,
amely millió szikrát a Földre hint.
 
A fényt követő, nagy utazó vagyok,
s ha a dalom már nem hallik odakinn,
tán elrepülök, mint a fehér sasok,
s a lelkem ott ring az egek fodrain.
 

Súlyos a lelkem

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 16 - 19:56
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Fátyolos szemmel nézem a tájat,
nélküled oly rossz, kerül az álom.
Mélyül az éjjel, szorosan átfon:
- te tudtad, hogy ez ennyire fájhat? 
 
Illata száll a repcevirágnak, 
vonzalom őrli-őrli a szívem.
Szél viszi szét bús dalom a vízen,                   
súlyos a lelkem, nyomnak az árnyak.     
 
Nézem a folyót, forog az örvény,
- merre vagy, édes? - zúgja a nádas.
Testem a vágytól szerelmi lázas,

Hol rejtőztök, fátyol-szavak?

Beküldte kobzos - 2018, július 10 - 20:25
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Hol rejtőztök, fátyol-szavak,
kérészszárnyat táncoltatók?
Sár bújtat el, sárga agyag
lárva-létbe zárta a szót.
 
Merre vagytok, fátyol-csodák,
kérészszárnyat nászröptetők?
Elnyeltek vak halkoponyák,
örvény-szájú idő-redők.
 
Jő-e még egy fátyol-óra,
lárva-létből szárnyra kelő?
Álmodik a vén folyóra
virágzást a Gondviselő?
 

Böjtelő havában

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 10 - 20:09
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Havazik, s én kihűlt helyed nézem, apám.
Böjtelő havában hagytál itt, de végleg.
Fölöttem köröz a hollószemű magány,
már nem könnyezek, csak cseppenként elvérzek.
 
Úgy érzem, visszatérsz egyszer, megkönyörülsz
gyermeki lelkemen, mely várna még téged.
Azt képzelem, most is a foteledben ülsz,
s angyalod körötted lábujjhegyen lépked. 
 
 

Tavasz a télben

Beküldte Vaskó Ági - 2018, április 23 - 12:00
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Bágyatag hajnal gyöngyharmat könnye
dermedt levélen napfényre vár,
hintázó ágon gyönge verőfény -
a tavasz csókja, reménysugár.
 
Madártorokból hajlik az ének,
csupasz ágak közt tavaszt remél.
Picinyke teste melegre vágyik,
miközben lopva oson a tél.
 

Oldalak