A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

Esti csendek

Beküldte aLéb - 2020, március 13 - 21:57

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Lennék az álmos végtelenbe’ fönn

pihenni vágyó dalnok daltalan,

az alkony-rózsaszín, ha rám köszön,

dicsérni tudnám, szép uszálya van,

 

ő elpirulna, mint egy ó-leány,

kit férfihang még megzavarni tud,

s magára zárná, szűzies talány,

a hajnalcsillagzáras kiskaput,

 

s én ott maradnék fönn, az éjmező

csillagfüvébe oltva önmagam,

egy álmos végtelenbe érkező,

pihenni vágyó dalnok daltalan.

 

Nincs évszak, csak fétis

Beküldte Kankalin - 2020, március 3 - 20:13

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

Egy év a Fétissel - Himfy-ciklus

 

Őszmosoly

 

Már beköszönt, így jelezte

uralmát a nyár felett.

Cseppek csordulnak csak egyre,

s az ajkad ráncán eredt

esőbe hajló, bús mosoly.

Így látlak, ez igézet,

őszi kedved bennem komoly,

s évszakok összeérnek;

hát ne mondd, hogy egykor elmész,

hisz nem hagyhat halni Hermész,

mert az én Őszöm maradsz,

kiből kihajt a tavasz. 

 

Novemberi eső

 

Fantáziálom

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:23

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Amint leszáll az est, szobám falára

vetítelek, s velem leszel ma éjjel;

megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,

s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,

 

a pille párna elpirulva látja,

s az ablakon szökő parányi fényjel

benéz közénk, de nem szakítja széjjel

az ajkaink, habár busás az ára.

 

De jaj, felébredek kihűlt magamban,

hiányod ég, patakja marja bőröm,

hajam csatak; ma nélküled maradtam,

 

BűvÖlet

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:22

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Miféle mágiákat űzöl,

mi jégre tűz s a tűzre jég?

Minő varázslat ez, ha gyűlöl,

kitől az árva fényt remél?

Hasít a medre könnypataknak,

halálos éle tört szavadnak,

e bűvölet magányba zár -

arany kalitka, rab madár,

s a csontjaimba mar hiányod,

erembe vág a nincs tovább, 

a sorsra küldi fintorát;

kegyes feloldozásra várok...

de mondd, e gyötrelem miért?

Lehelj reám varázsigét.

 

 

Télidill

Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:21

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

 Ma télruhába öltözött az élet,

s a szél vezényel új melódiákat,

ha int a pálca, jégcsapok zenélnek,

faágak ónköpenyben intonálnak;

 

fehér lepelt szitál a menny a földre,

havas fenyők hajolnak összebújva,

csak égi lámpa fénye fonja körbe -

a hold elindul éber éji útra;

 

elér a téli fagy, belül diderget,

de rőzsedalra fűt a régi kályha,

tovább hevíti perzselő szerelmed,

ha ajkam ajkad íze megtalálja;

 

Szerelmünk vén tiszafa

Beküldte kobzos - 2019, december 6 - 19:20

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Szerelmünk vén tiszafa,

ezer éve zöldell,

ott, ahol a hit szava

eggyé lett a csönddel.

 

Vagyunk egymás vigasza,

mikor bánat tölt el,

álmot hoz a tiszafa,

hogyha a Hold fölkel.

 

Oda térünk mi haza,

betakarva földdel,

ahol a vén tiszafa

ezer éve zöldell.

Újkori jászolringató

Beküldte zelgitta - 2019, december 1 - 11:24

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Szabad-e vajon még remélni a Jászlat,

hiszen szürke ködben ráng a csillag is,

talmi halleluján a hit már csak látszat,

s ál-istenházban a harang is hamis.

 

Gyáva, lusta közöny vet ágyat a mának,

önámításba fúl éjünk, nappalunk.

Hazug prófétáknak jelszavai szállnak,

s elhitetik velünk: szabadok vagyunk.

 

Sátáni zenére remeg a lét fala,

a vén kontinens ma bódult táncot jár,

(vajon meddig tart még e hosszú éjszaka?)

Vázlat egy adventi imához

Beküldte virginás - 2019, november 4 - 11:24

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Odakint december járja az utcákat,

a tájra havat hint,

igazi káprázat.

 

Csend van, a perc múlik, csillag ragyog távol,

öleli a fákat,

zúzmarát varázsol.

 

Bent a fenyőágból kis koszorú lészen,

várja már a család,

a négy gyertya égjen.

 

Szívüket az ünnep kisimítja szépre,

halkan imádkoznak:

ne vígy kísértésbe!

 

Kenyerünket add meg, jöjjön el országod,

legyen meg a földön

s mennyben akarásod.

 

A hagyomány nyomában

Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, április 15 - 12:00

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Örökségem pörge kalap,

vidám dísze tarka szalag.

Lajbizsebben fűzfabarka,

koppan régi csizma sarka.

Hallja leány, szüle, nénje,

talán várnak, menni kéne.

 

Pirkadattal, reggel korán,

öregapám lába nyomán.

Sikongatás, nagy a ricsaj,

kútnál zajló ihaj-csuhaj.

Jövőt áldjon múlt és jelen,

mint ez a víz, tiszta legyen.

 

Uram, a csended hallgatom

Beküldte zelgitta - 2019, március 6 - 18:13

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Istenem, még hadd maradjak,

szórjak hagyatékot magnak,

várjam a fényt, s ha rám zuhog,

őrt álljak itt, amíg tudok.

Álmom tar ágon koronát,

szívem őrizzen száz csodát,

angyalringató csillagéjt,

ezüstbe fürdő holdkaréjt,

hajat, ha fésül lenge szél,

partnak a hullám mit mesél,

s ahogy a zsenge ágra száll

épp most, egy apró kék madár.

 

Uram, a csended hallgatom,

messzeség nem vonz, se vagyon,

Tizenkét soros álom

Beküldte József - 2018, augusztus 21 - 16:48

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Csendes alkony, csendes remény,

ágyam alatt s párnám hegyén

szürke álmok sorakozva

nagy léptekkel jönnek felém.

 

Csendes alkony, néma öröm,

közétek én miért szököm?

A bánattal iszom a bort,

s hűségemet vérrel kötöm.

 

Elhal a csend, lelkem is fél,

lidérclány jön, hozza a szél,

vágyat, mámort csókol számra,

s eljövendő halált zenél...

 

Hűs patakra

Beküldte zelgitta - 2018, augusztus 17 - 12:48

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

A Nap ma gyilkos tűzgolyó,

lángot okádva trónol ott,

ahol az ég  penge-kékje

itt-ott felhővel foltozott.

 

Ömlik a hő, forr a katlan,

a fákon minden lomb szobor,

a rigódal, tegnap éke,

ronggyá foszolva haldokol.

 

A mérföldkő is izzadva

baktat, vele a gondolat,

valahol, egy régi nyárban

retusál halvány foltokat,

 

hol gyöngy-kövek a talp alatt,

a lélek hűs patakra jár,

forró könnyem a vízbe hull...

közben őrülten ég a nyár.

 

Bielefeld, 2018. július

Az egek fodrain

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 26 - 11:11

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Ajkamon a Nap pirkadati csókját

estefelére kihűlni érzem én. 

A titok-teli éj kötélhágcsóját,

Isten minden nap leereszti elém. 

 

Ha úgy akarom felmászhatok rajta,

simítom felhők dús vattagömbjeit,

vagy belesek egy csodás csillagrajba,

amely millió szikrát a Földre hint.

 

A fényt követő, nagy utazó vagyok,

s ha a dalom már nem hallik odakinn,

tán elrepülök, mint a fehér sasok,

s a lelkem ott ring az egek fodrain.

 

Súlyos a lelkem

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 16 - 19:56

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Fátyolos szemmel nézem a tájat,

nélküled oly rossz, kerül az álom.

Mélyül az éjjel, szorosan átfon:

- te tudtad, hogy ez ennyire fájhat? 

 

Illata száll a repcevirágnak, 

vonzalom őrli-őrli a szívem.

Szél viszi szét bús dalom a vízen,                   

súlyos a lelkem, nyomnak az árnyak.     

 

Nézem a folyót, forog az örvény,

- merre vagy, édes? - zúgja a nádas.

Testem a vágytól szerelmi lázas,

Hol rejtőztök, fátyol-szavak?

Beküldte kobzos - 2018, július 10 - 20:25

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Hol rejtőztök, fátyol-szavak,

kérészszárnyat táncoltatók?

Sár bújtat el, sárga agyag

lárva-létbe zárta a szót.

 

Merre vagytok, fátyol-csodák,

kérészszárnyat nászröptetők?

Elnyeltek vak halkoponyák,

örvény-szájú idő-redők.

 

Jő-e még egy fátyol-óra,

lárva-létből szárnyra kelő?

Álmodik a vén folyóra

virágzást a Gondviselő?

 

Böjtelő havában

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, július 10 - 20:09

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Havazik, s én kihűlt helyed nézem, apám.

Böjtelő havában hagytál itt, de végleg.

Fölöttem köröz a hollószemű magány,

már nem könnyezek, csak cseppenként elvérzek.

 

Úgy érzem, visszatérsz egyszer, megkönyörülsz

gyermeki lelkemen, mely várna még téged.

Azt képzelem, most is a foteledben ülsz,

s angyalod körötted lábujjhegyen lépked. 

 

 

Tavasz a télben

Beküldte Vaskó Ági - 2018, április 23 - 12:00

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Bágyatag hajnal gyöngyharmat könnye

dermedt levélen napfényre vár,

hintázó ágon gyönge verőfény -

a tavasz csókja, reménysugár.

 

Madártorokból hajlik az ének,

csupasz ágak közt tavaszt remél.

Picinyke teste melegre vágyik,

miközben lopva oson a tél.

 

Ahol a csend pihen (egy fénykép margójára a téli Hargitán)

Beküldte zelgitta - 2018, március 6 - 13:35

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Aki belenéz a szépség fényébe,

akit a varázsnyíl szíven talál,

ahol halk dallam a sejtés zenéje,

s békével bélelt takaró a táj,

ott érezni csak, mikor a csend pihen,

s a fehér alázat Istenig ér,

hogy valami nagy, óriás-végtelen,

örök őserő megtart s elkísér.

Szerelmet sző az éj

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, december 7 - 21:20

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Szaténfényű álmom suhan ma odafent,

alatta elmereng oly zizzenőn a csend.

Fehérlő ködlepel gomolylik most alant,

a szél zenél a fák között, akár a lant.

 

Zsibong az őszi táj, madárkahang remeg, 

szerelmet sző az éj, s a csillogó neszek.

Lelkem feléd terel, sajgó vágyam gyötör,

s szemedben látom én, ringat még új gyönyör.

 

 

Sóhajom szállong

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, november 25 - 17:18

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Szél susog most, lebben az este fátyla, 

sóhajom szállong tefeléd oly égőn.

Méla lelkű kedvesem él e szívben,

őrzöm a báját.

 

Gyengeség húz, lanyhul a vágyam egyre,

s rám szitál a bús feledés sötétje.

Elhagyott immár az a pajkos énem,

ó, aki voltam.

 

Furcsa fényű csillagok itt bolyongnak

énfölöttem, nélküled árva lényem

zord homálya lephet el. Árnyak ülnek,

kínoz a bánat.

 

 

Oldalak