A hónap verse

 

A HÓNAP VERSE, FEBRUÁR, 2024.

Az elmúlt hónapban B. Mihály Csilla verse jelentette számomra a legnagyobb hatást

Az úzvölgyi temetőben

a 2019-es úzvölgyi incidens emlékére
 
Fenyők hegyén a fény szitálni látszott, 
figyelte, lent milyen hitet takar,
hogy gyújt a sírokon örök pilácsot
a hősökért imádkozó magyar.
 
De völgybe gyűlt egy fékevesztett horda,
démonjaik dühét uszítva ránk,
azért, hogy életünket eltiporja,
hogy higgyük el: nincs múltunk, nincs hazánk. 
 
Milyen harag jutott e vad fekélyig,
mit félelmük s az indulat kavart,
hogy hűs betonkeresztek árnyán félik 
a holtakért imádkozó magyart.

A hónap verse - november, 2023.

 
B. Mihály Csilla: 
TOVÁBB
 
Borulj reám, én átkarollak újra,
csitít a csend s a könnyező egek,
fejét az éj varázslatokba fúrja,
meleg szemedben körbeőgyeleg.
 
Feloldozó sötét ez, mint a csókunk,
akár a végzet díszes páholya,
meggörnyedő gerinccel ringatózunk,
de nem hajóznék innen máshova.
 
Mert álmaimnak zsongó vére sürget 
tanulni és csodálni életünket, 
amíg az ég puhán aláfolyik.
 
Ha majd ezüstös fénnyel ér a hajnal,
ringunk tovább szelíden, halk kacajjal,
tovább, tovább a végső alkonyig.
 

A HÓNAP VERSE, 2023.OKTÓBER

Haász Irén: Öszi temető c. versét választottam október legmegérintőbb versének.

 
Haász Irén:
Őszi temető
 
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring, 
és úgy susog, jaj, úgy susog, 
meghajlanak a bukszusok.
 
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet 
magába, s némán esdekel, 
halottja bár felkelne, fel…!
 
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni, 
ha mélabú egén lebeg 
a nem múló emlékezet…!

 

A HÓNAP VERSE - JÚLIUS, 2023.

BARANYI IMRE: NEVEDDEL AJKAMON
 
A messzeségre béna bánat ül,
de néha-néha feldobog belül
a régi csókok édes íze,
midőn kitárt karomba fontalak,
s hevén belénk botolt a pillanat,
amint a szám neved betűzte.
 
De mára már a távolokba vagy,
konok nyakamba hull a dér, s a fagy,
virágaink taposva sárba,
a láthatár homályosan dereng,
a régi csókjaink fölött a rend
uralkodik halálra válva.
 
Azóta foltozott szerelmemen
bicegve bár, de híredet viszem
a nádasok között susogva,
akár az őszi szél, ha télbe fúl,
feléd futok sután, gyanútlanul,
amint a szám neved dadogja.
 

A hónap verse, 2023.április

Egy megérintően szép, jambikus verset választottam a hónap versének, Baranyi Imre tollából.
 
Baranyi Imre: Át
 
Hol áradó a szív, s a józan ész
felülkerül szövétnekén a gőgnek,
hol él a vágy, ölelni tettre kész
kezek fonódva engem átölelnek,
elérhető csak ott vagyok csupán,
nyitott a büszke, ámde tiszta szóra,
ahol nevelgetett anyám, s apám,
tanítva mindenek felett a jóra.
 
Szirének énekére nem hajol
gerincem és nem olvadok meg arra,
hajóm sosem kötöm ki ott, ahol
viszályt feszítnek ostobán, dacolva,
hol átkozódva fúrja át magát
a kény, tiporva kerteken keresztül,
ahol reményeinkre balgaság
sötét homálya oly kevélykedőn ül.
 
De százszor is megállok ott, ahol
az éhezők kezük kinyújtva állnak,
ahol megannyi védtelen honol,
ahol sajog, s vigaszra vár a bánat,
közéjük ülve ételem velük
megosztom és a könnyeik letörlöm,
s ha majd a vég fokán az óra üt,
keresztem is maradjon itt, e földön.

A hónap verse decemberben

 
Ebben a hónapban engem leginkább az alábbi kis gyöngyszem fogott meg:
 
 
Vaskó Ági - Ma győz a csend
 
 A nap dereng, az est ezüstös,
ma győz a csend a pénzvilágon.
Csitul szívem. Közelg' az Üdvös,
Enyém az Úr a golgotámon.
Igaz hitem kincsként vigyázom,
s fejem felett a zúzmarás ág
fehér subája, száz imádság.
 

A HÓNAP VERSE - NOVEMBER, 2022. BARANYI IMRE: A KÖD SZITÁJA

Az őszi köd szitálja át
szerelmem elrepült nyarát,
s belőle semmi sem marad,
se csók, se kéj, se egy falat,
a lázas éjszakák hevét
lehűtve szórja szerteszét,
a szélsodorta halmokon
a vágy lebeg, s tovább oson.
 
Az őszi nap csak elpereg,
üres homálya hentereg,
a lelkemen hatolva át
szorítja fájva bánatát,
a torkomon konok csomó
idézi arcod elfogyó
vonásait marón, sután
e köd takarta délután.
 

A HÓNAP VERSE, 2022. OKTÓBER


Haász Irén

ZSIDÓNEGYEDBEN

Ez itt a kék ház. Portálja villan,
serceg a sislik, fő a piláf.
Csak az a sárga borzong magába,
s csillagok láttán égre kiált.

A vörös házban virágos árul
napokat, holdat, madarakat.
A sárga házban nem lakik senki,
szobáiban halk sirám fakad.

Homokszín háznak homlokzatára
vidám cégtáblát von az idő.
Csak ott nem múlik, a sárga házban,
örök mementó, szíven ütő.

Ó, színes házak, színes életek!
Közületek hány hamuba fúlt!
Néhány dacol csak korral, jelennel,
de mi őrzendő meg, ha nem a múlt?

A HÓNAP VERSE, 2022. SZEPTEMBER

 

Horák Andrea Kankalin

FÉNYHOZÓ

„...most már benned ragyog fel az, ami
még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső)
 
Én nem tudtam,
hogy mélyről érkezik a Fény,
s ahogy ültem
a semmi peremén,
szerényen átbújt a réseken,
nem szórt szikrát,
csak fénylett félszegen,
betűk kanyarogtak,
sorok,
alakzatok,
s én már nem tudtam,
hogy éppen hol vagyok,
hogy látom Őt,
vagy káprázat szédít el,
kezét fogtam,
lelkem fürdettem
könnyeivel,
imát mondtam érte,
majd jöttek váteszek,
és nem féltem,
hogy végleg elveszek,
hisz sötétben él, mégis
úgy ragyog,
hogy fénnyé válok Tőle én is,
kitölti az űrt,
betölti a teret,
én nem hittem,
hogy ennyire szép lehet...

túl minden betűn,
soron,
alakzaton,
nem érdekel már semmi,
csak mindig ebben a fényben lenni,
és örökre inni szavát,
mert
szívembe írta magát.
 
 
Loreena McKennitt – Dante's Prayer

A HÓNAP VERSE, 2022. AUGUSZTUS

 
Szilágyi Ferenc Hubart
 
AKIT LÍRA VIGASZTAL
 
Ispotályban istápolt
szívem lyukas, nincs rá folt.
Galambdúc az, csibevár,
rajta a szél ki-be jár.
 
Halódik, vagy feléled,
mikor mit hoz az élet;
a vég felé halad ma,
bár kicsit még maradna.
 
Akit líra vigasztal,
s ösztökél egy pimasz dal,
nem tart vissza flegma gát,
juszt sem adja meg magát.
 
Egy ily kemény vén gyerek
nem nyafog, nem kesereg;
borral, nővel, imával
minden bajból kilábal.
 

A HÓNAP VERSE - JÚLIUS, 2022.

B. MIHÁLY CSILLA: ÚJRA

Szétbomló sóhaján a végtelennek
kiléptem szálkás árnyékom mögül,
az ajkamon friss dallamok rezegnek,
és újra fáj kicsit szívem körül.
 
Ha kérdeznéd, mi szülte ezt a csendet,
azt mondanám, egy perc aligha volt,
az őrület futótüzekként terjedt,
miközben tőlünk álmokat rabolt.
 
Időmet most a lelkem fénybe gyúrja,
mint kisdedet, mellemre vonhatom,
s a versek égi óceánján újra
megjáratom parányi csónakom.

A HÓNAP VERSE - JÚNIUS 2022.

VUTS JÓZSEFNÉ: IKER TÜKÖR

Ülj le most, ide, kérlek…

magammal kell, beszéljek

csak pár szót, hogy értselek.

Ne szégyelld, mi kényesebb

mindennél, s bensőd fájja,

itt vagyok, hogy simára

íródjon minden görbe,

s ne hulljon szemed gyöngye.

 

Jól ismersz, te én vagyok,

s bárki szépen rád ragyog,

nem mindig őszinte az.

Legyen csupán póker arc

a válasz, hogy megértse,

az számít, ki szemébe

nézni mer, mert a lélek,

ha tiszta, árad fénye.

 

Még maradj, csak addig várj,

magunkért szóljam, mi bánt!

Nem rejtem véka alá.

Itt lesz, ez közös, akár

ínségben mormolt minden

imánk, és hitben Isten.

A csaló sok arccal bír,

homályos lélek-fakír.

 

Tudom, nem könnyű semmi,

ésszel ellenérvelni,

mert belül érzed, a jó

fuldoklik, ám a való

más, torz világot kínál!

Két kézzel szorít, s dívány

helyett egy priccsen helyed,

hogy értsd, ez jutott neked!

 

És mégis lázadsz, hát tedd!

Még lenne érvem száz s egy,

ám tudlak, makacs vagyok,

nem úgy, mint szép angyalok

rég festett freskók ölén.

Jer most, lépj bátran mögém,

hogy dúdolhassam veled

ikerként az életet!

 

A HÓNAP VERSE - 2022. MÁJUS

Szilágyi Ferenc Hubart:

MÁJUS

 

Virágaim, ti földi csillagok,
ha szűzi szirmotokra fény ragyog,
varázslat az, betölti lelkemet,
s a tisztulás ölébe eltemet.

Akár rovarra záruló kehely,
szent oltalom tanyája itt e hely.
Poétaszívem, ó, e vén platán
kihajt e fess virágok illatán.

 

 

Ragyogó vers! Múlt, jelen, a jövő reménye és a személyes érdekeltség nyolc tömör sorban.

A HÓNAP VERSE - MÁRCIUS

 
A márciusról mindig a megújulás, az újjászületés jut eszünkbe. Márciusban nemcsak a természet tárja ki az ablakát, hanem a szívünk is, valami szépre, valami megfoghatatlan csodára várva.
A márciusi versek közül, Baranyi Imre: Mámor c.gyönyörű, szerelmes versét választottam, mely már első olvasásra is magával sodort, és melyben nemcsak a lét „lüktet”, hanem a míves, ropogós daktilusok is, amik csodálatos dallamot kölcsönöznek ennek a remek, lírikus költeménynek.
 
Baranyi Imre: Mámor
 
Ajkamon érzem a csókjaid ízét
és beledobban a szívem, amint
látom az arcod a vágyamon ismét
kéjbe vonaglik az éj bogain.
 
Úgy ölelem meg e tűzben a tested
mint, ki utószor ölelheti át,
mint aki csillagos égre kifestett
fátylain érzi a Hold sugarát.
 
Lüktet a lét, zakatolnak a percek,
vérem a mámor az ég fele hajtja,
majd zuhanok veled és a tüzednek
nincs csitulása, se medre, se partja.

A HÓNAP VERSE - FEBRUÁR

A februári versek közül az alábbi " fájdalmasan szép" lírai alkotást emelném ki:

H.Gábor Erzsébet: Fantomfájdalom
 
Kifosztott szívek, házsorok,
gazdátlan földek, szik talaj,
hazug a szó és fals a dal,
nyáluk a létre rácsorog.
 
Műanyag minden, mű a nő,
méhükben élet nem terem –
könyörgöm, nézz le, Istenem,
magvető nélkül nincs jövő!
 
Hamis az eskü, pénz az úr,
diktál a gazdag, tűr a jó,
magasba száll az űrhajó,
áruvá lett a kék azúr.
 
Hol van a sok sok szép erény;
alázat, hűség, szenvedély?
Jövőt az ember, hogy remél,
hogyha csak sír a költemény?
 
Életünk csonka, sebhelyes,
kínzó a fantomfájdalom,
szétszabdalt térkép lett a hon,
meggyötört fáradt nemzet ez.
 
Üres a lélek, jég a szív,
valami végleg elveszett,
hol van a szó, mely elvezet,
s eltűnt időket visszahív?
 
Hol vagy te drága, szép világ,
ahol az érték mérce volt,
őseink hősi vére folyt,
s nevüket őrzik szép imák.
 
Szeretet, béke, víg dalok,
s lobogó fáklyák kellenek –
térjetek észhez emberek!
Harcol az ész, a szív vacog.
 
Semmivé foszlott már a kincs,
álmok és régi szép regék…
Hitünk, valódi, lesz-e még?
– Hogy tud így fájni, mondd, a nincs?

Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.

Az anyanyelv nemzetközi napja – Február 21.
 
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
 

A HÓNAP VERSE – 2022. január

Januárban is sok jó vers született, de nálam ezennel Bódai-Soós Judit alkotása tette fel a pontot az i-re kölönleges  hangulatával, játékosságával, bravúros nyelvi megoldásaival. 

BÓDAI-SOÓS JUDIT:

PONT

 

Itt áll a kurd,
nadrágja kord,
kezében kard,
s azt mondja, kérd
e régi tőrt,
mit kézben tart,
mert szíve tárt,
s régóta tűrt,
de sosem kért,
és nem tett kárt.
Túlélt sok kórt,
szánalmas kort,
s ha harsant kürt,
lendített kart,
de lelke kert,
amelybe kört
a bánat mart,
mert egy kis mórt,
ki mosolyt mért,
szeretni mert
megtöltve űrt.
Levelet írt,
de mit sem ért,
a mór nő árt,
dobott rá sárt,
mely lelket sért,
s a kurd csak sírt
egy búcsú-sort,
nem kavart port,
vagy röpke pírt,
és nem nyert pert,
maradt a part,
ám arca ráng,
mert várja ring,
hol padló reng,
s eldől a rang.
Senkit se bánt,
törvényt se bont,
de szíve bent
nem tűr több bűnt,
vad kardja hánt,
vért, s könnyet hint,
feledve hont
borul rá hant.

 

A hónap verse – 2021. december

 
Ezzel a ragyogó verssel kívánok mindenkinek békés, boldog, lelkiekben és egészségben gazdag új esztendőt!
 
Szilágyi Ferenc Hubart
 
NÉMA VERS
 
Ma nincs panasz, szitok, bár lenne rá ok.
Kicsit pihenni olykor meg-megállok:
a líra húrjain vigaszt keresve
fordul nyaram szelíd ezüstderesbe.
 
S ha visszafogva izzik érett őszöm,
ne kérje számon senki azt a Csőszön,
hisz ő vigyáz a szívem intve jóra,
szilenciót zenél az ingaóra...
 
A perc rohan, szeretni hív a múzsám,
s ha néha csendre csábulok, se bús ám!
Szemének szent tüzét naponta látom:
e néma vers halálig jóbarátom.

A hónap verse: Október

Most nekem Baranyi Imre szép, shakespeare-i szonettje állt legközelebb a szívemhez, nehéz volt választani, de könnyen meghódított. Tökéletes választás volt, minden szempontból, a vers önmagáért beszél, gratulálok szeretettel.
 
Az ébredéssel
 
Sok év után ma végre jól aludtam,
az álmaimban úgy öleltem át,
miként akartam én a vágyaimban
ölelni őt, akár folyót a nád.
 
Ma végre könnyeden borult az álom
lehunyt szememre, mint az áradat,
velem szaladt e tünde délibábon,
mi több, egész ma hajnalig maradt.
 
A vágy vadul körötte úgy fonódott,
akárha láva törne épp ki most,
szerelmem éppen éji nászba torkollt,
de lám, ütött a vekkeróra, kopp.
 
Így őrködünk az ébredéssel ketten
erényeid felett mi rendületlen.

Oldalak