Szenteste
Beküldte Justice - 2011, november 30 - 22:10
Itt most hó hull... a táj fehér.
Meghitt karácsony-este kél.
Hólepel nyomán csend honol,
kondul egy harang valahol.
Hangja száll tanyán, városon,
körünkbe áhítat oson.
A szív meleg, az este hűs,
gyermekünk arca, nyílt, derűs.
Ajkain csendül ének szó:
„Hópille száll, egymillió.”
Őt nézve, látom múltamat,
mit felidéz a pillanat:
Szüleim itt fogják kezem.
Köszönöm, Édes Istenem!
Szívem csordultig van tele,
feltölt az Úr szeretete.
Varázslat suhan, angyal jár.
Gyermeket öröm várja már:
Ajándék! Minékünk e szent-
este, együtt, csodát jelent.
Hozzászólások
lnpeters
2011, november 30 - 22:51
Permalink
János, ezen sok helyen
János, ezen sok helyen javítani kell, méghozzá úgy, hogy a ritmus megmaradjon, mert a szép természetes felező nyolcas és a helyenként valóban felszikrázó hangulat a mű legnagyobb értéke.
Na, nézzük:
Sután, rosszul indul a vers. A két buta határozószó "itt most" tüstént az elején visszafogja a szárnyalást.
Helyette szinte bármi. Például:
"Hó szikrázik, a táj fehér"
"Hullik a hó, a táj fehér"
stb.
A második sor végén a kényszeres rím, "kél" rettenetesen rossz. A mai köznyelvből már jórészt kikopott ez az igealak, archaizmusnak tűnik, de itt csak modoros rímkényszer.
Vagy új sor kell helyette más rímmel, például:
"Szent karácsony hozzánk betér"
Vagy teljesen újraírni a két sort.
A "Hólepel nyomán csend honol" sornak nincs sok értelme, a következő sor viszont nagyon jó, megmozdul a vers, tehát ezt kell lecserélni.
Gyakorlatilag szinte bármire le lehet. Például:
"Fehér éjben szél bandukol"
stb.
Jön két kitűnő sor.
A következő kettő megint fékez, de annyira, hogy csaknem bunkóval veri agyon a verset.
A téli este nem hűs, hanem kimondottan hideg - főleg akkor, ha mindent fehér hólepel borít. Ráadásul a hűs-derűs bivalyerős rímpár még uralja is a két sor hangzását, elnyomja a meleg-hűs antinómiát. Emellett a "gyermekünk derűs" arca hasonló szituációban magától értetődően ajánlkozó, közhelyszagú kifejezés.
A két sort újra kell írni, János.
Mostantól röviden:
Az "Ajkain csendül ének szó" ritmikailag jó, de értelmileg nem annyira, inkább zavart kelt.
A "mit" (amit helyett) mesterkélt.
Jön öt lendületes, jó sor.
Utána azonban:
"Gyermeket öröm várja már"
Miért így??
Ez könnyen javítható, például:
"Gyermekünkre nagy öröm vár."
Az enjambement a vers végén rettenetes, mert idegen és funkciótlan.
Nagyo át kell írni, Jánosom.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Justice
2011, november 30 - 23:45
Permalink
Van olyasmi, ami mellett
Van olyasmi, ami mellett tényszerűsége okán, ki kell álljak, de köszönöm szépen kritikus véleményedet.
Üdvözlettel: János
Cseri János
lnpeters
2011, december 1 - 06:46
Permalink
Jánosom, Te kérted...
Jánosom, Te kérted...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Justice
2011, december 1 - 20:25
Permalink
Igen és köszönöm is a
Igen és köszönöm is a törődést.
De pár dolgot, az általad kifogásolhatóakból, tényszerűségük okán, helyénvalónak érzek.
Amikor írtam -ott és akkor, tehát- „itt és most” hullott a hó és fehér lett a táj. Vonatkozását tekintve, vetített képnek is szántam, mert nem mindig adatik meg a „fehér karácsony”; de, ha belehelyezi magát a nyitóképbe az olvasó, talán könnyebb a helyzettel való azonosulás.
A „kél” változó fényviszonyokra mutat (a napkelte nyomán), mert az addigi sötét este, bizony „fényesedett”, ahogy egyre fehéredett a táj.
A „Hólepel nyomán csend honol,” szintén ilyen számomra. A friss hó elnyeli a hangok többségét. Már havazáskor is, sokkal kevesebb a visszhang, így „hallhatóbb” a csend. Ilyenkor, ezért hallani jobban, a (hozzánk közeli négy templom valamelyikének) harang kondulását is. De nemcsak ez az egy alkalom igazolta számomra, a megfogalmazás mikéntjét. Ez egy spontán sor, ami lehet, hogy így nem elég költői, de talán mégsem megalapozatlan, vagy zavaros.
A „hűs-derűs” párral kapcsolatban igazad van. Előbb a derűs kifejezés volt meg (ami a mai világban, talán nem is annyira közhelyes). Itt, a két leányunk kötötte le a figyelmemet és az, hogy mi legyen a mód (a többesszám használata nélkül), ami kifejezi az örömüket. Lévén, hogy adott időben csak egyikükre néztem, vonatkozásában pedig mindkettejükre igaz, lett ilyen „derűs”.
Az „Ajkain csendül ének szó:”, rádióból is ismert „Csendül a nóta” műsorról jutott eszembe.
A „mit-amit” vonatkozás jogos. Lespóroltam egy hangot, hogy megmaradjon az ütem.
Miután magam is gyermekké váltam, amint a megélt családi kör hangulata visszarepített az időben, már nem fogalmazhatok „gyermekünket” (vagy esetünkben gyermekeinket) a „Gyermeket öröm várja már:” sorban. Engem is vár, az együtt megélt este ajándéka, mindamellett, hogy a fa alá is jutott valami gyermekeinknek. Azt reméltem, ez is segít kinek-kinek, személyes jó emlékei felidézésében.
A záró áthajlással, pont a mindennapit szándékoztam megtörni, kiemelve az érzetet, hogy ez az este más, mint a többi, mégis erősen kötődik hozzánk.
Mindemellett, nagyon köszönöm a kritikát.
Összességében megoszlottak az eddigi vélemények, de érdemi észrevételt még nem kaptam, ezért is bátorkodtam kérni.
Okulással és hálás szívvel: János
Cseri János
lnpeters
2011, december 1 - 21:28
Permalink
OK, János, de akkor szerintem
OK, János, de akkor szerintem vond le a konzekvenciát - tedd rendbe. A vers megérdemli. Természetesen annyit fogadj meg, amennyit Magad jogosnak érzel.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
lnpeters
2011, december 1 - 06:46
Permalink
Ebben igazad lehet...
Ebben igazad lehet...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
M. Karácsonyi Bea
2011, december 1 - 09:01
Permalink
Szép, ünnepi hangulatot
Szép, ünnepi hangulatot teremtettél.
Justice
2011, december 1 - 20:40
Permalink
Köszönöm. Igyekeztem, ilyen
Köszönöm. Igyekeztem, ilyen lett. Miklós, már felhívta a figyelmemet néhány dologra.
Cseri János