Hangod
Beküldte Justice - 2012, szeptember 9 - 00:23
"Gyere.
"Gyere.
Fennsík sziklapárkány pereme alatt élek,
hatalmasok asztaláról lesöpört szemetén.
Bennem fogy, köröttem nő a tér.
Pokol tüzét megjárt atomok jutnak.
Oly óvatosan lépdel a hajnal,
soká jön csak a fény mögötte.
Ébreszt madarat s ő minket dallal:
Egy új nap, a fejét felütötte!
Hidegre hív a fűteni muszáj,
több mázsa fa, nem fér odabent,
aprítok gyújtóst is, pár vödörnyit...
keményen fagy, ha a Nap lement.
Az otthon melege szentség.
Szeretettel egymás iránt,
kiteljesedik bennünk a mindenség,
a szegénység nem jelent hiányt.
Settenkedve becserkész az évszak,
Tél király metsző széllel üzen hadat,
fagyban nem érződik vérszag,
soká nem hoz enyhet virradat.
Mutatják a jelek: végső idők jönnek,
emberi létünkkel túllaktuk Földünket?
Levet a hátáról, annyi kínnal bántjuk,
vérbe és mocsokba fúló szép világunk.
Mielőtt özönvíz kapuit kitárnák,
Építs a semmiből is, túlélő bárkát!
Itt most hó hull... a táj fehér.
Meghitt karácsony-este kél.
Hólepel nyomán csend honol,
kondul egy harang valahol.
Hangja száll tanyán, városon,
körünkbe áhítat oson.
Mentsd át magad a jövőnek,
történelem lapjain ne széljegyzet legyél,
magyarul írj és beszélj!