Irodalomtörténeti szösszenetek - 2.
Herczeg Ferenc művei 1949 után Magyarországon már nem jelenhettek meg, darabjait a színházak nem játszhatták.
A korábbi írófejedelem visszavonultan élt, de korábbi modorából semmit sem engedett, alig néhány emberrel érintkezett. Méltósággal viselte, hogy – nagyrészt parancsszóra – kimegy a divatból.
Akinek megvolt a Herczeg-életmű 40 kötetes díszkiadása, az is jobbnak látta elrejteni, vagy kidobni ekkoriban.
Külföldön azonban nem mindenki felejtette el.
1953 közepe táján levelet kapott egy argentin ügynökségtől, – csoda, hogy kézhez kaphatta – és közölték vele, hogy szeretnék spanyolra fordítani, és Buenos Airesben bemutatni Herczeg egyik színdarabját.
Az idős írófejedelem érthetően izgalomba jött. Hosszas levelezésbe bocsátkozott az argentinokkal, megpróbálta siettetni a dolgokat. Amikor az ügynök türelmet kért, Herczeg így felelt:
- Kilencvenéves vagyok. Ez a tény felment annak indoklása alól, miért sürgetem a darabom bemutatását.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, május 22 - 23:08
Permalink
Megint okosabb lettem,
Megint okosabb lettem, érdekes olvasnivaló.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, május 23 - 06:18
Permalink
Ismételtem gazdagabb lettem,
Ismételtem gazdagabb lettem, számomra eddig ismeretlen informaciókkal.
Köszönöm.
lnpeters
2012, május 23 - 21:30
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)