Kifosztottan
Beküldte Vaskó Ági - 2023, szeptember 18 - 20:54
Mezítlábas
nyári napnak
már csak csurran melege,
a zöld lombú
akácfának
rozsdát sír a levele.
Elnyílt szirmok
temetője
kiskertemben az avar,
réglehullott
álmot bújtat;
lombszőnyeggel betakar.
Azúrkék ég-
ólomszürke
esőfelhők otthona,
éjfekete
árnyék nyúlik,
harmatgyöngy a bocskora.
Könnyű szél fut
kergetőzve,
borzolja a bokrokat,
deres csókú
levelek közt,
mint egy rabló fosztogat.
Kifosztottan
állok én is,
földön hever lombruhám,
míg Te vígan
tovalibbensz
mézcsókjaink hamuján.
Mint egy könnyed,
nyárvég sóhaj,
mint illanó tünemény,
úgy tűntél el
éji csendben-,
álmot lopó szökevény.
Ne nézz vissza!
Fuss, csak fussál!
Ne lásd haló’ testemet,
észre se vedd,
hogy hiányod
őszi lombbal eltemet.
Mezítlábas
nyári napnak
már nem csurran melege,
nélküled az
érces Holdnak
fényezüstje, fekete!
Hozzászólások
...
2023, szeptember 19 - 10:33
Permalink
A verseden keresztül még ez a
A verseden keresztül még ez a kifosztottság is szépséges.
Gratulálok!
Vaskó Ági
2023, szeptember 19 - 19:59
Permalink
Próbáltam kicsit szebbnek
Próbáltam kicsit szebbnek láttatni!
Vaskó Ági
Csilla
2023, szeptember 20 - 10:41
Permalink
Gyönyörű képekben festetted
Gyönyörű képekben festetted meg ezt a fosztogatót... Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Vaskó Ági
2023, szeptember 24 - 17:23
Permalink
Köszönöm szépen Csilla!
Köszönöm szépen Csilla!
Vaskó Ági
hubart
2023, szeptember 20 - 16:58
Permalink
Csodálatos költői képek,
Csodálatos költői képek, nagyszerű vers! Szeretettel gratulálok!
Vaskó Ági
2023, szeptember 24 - 17:23
Permalink
Köszönöm szépen Feri!
Köszönöm szépen Feri!
Vaskó Ági