W.S.100

Izzik a galagonya,
Weöres Sándor ide s tova
száz éves
volt vagy lesz,
föld terem pipacsokat,
színházterem ripacsokat,
ily költő
több nem nő.
 
Kisgyerek fura nevét,
égig érő fa levelét
tanulta,
megszokta.
Ifjú a metrumait,
Mai Pszichék kis rumjait
kóstolta,
kortyolja.
 
Izzik a galagonya,
Weöres Sándor ríme-bokra
ficánkol,
de lángol.
Újra kinyílik az ég,
Sanyi bácsi, mit mondhatnék:
Mester, szólj,
a múltból!