Jelenlegi hely

Végső búcsú

Beküldte Jean19570102 - 2017, február 12 - 12:59

Mint lomha folyóban a hordalék,

Rakódott le szívemben a bánat,

Fekete gyászruhát se hordanék,

Álmaimban vágyódva utánad.

Mint esti tábortűz, melyben a láng

Sisteregve alszik el örökre,

Törékeny testedet már a falánk

Betegségek falkája gyötörte.

Mint laza talajra épült házak,

Miket földrengés rombol a porba,

Látok a romok közt csúf csontvázat...

Hasonlít egy porladó szoborra!

A rideg valóság írja álmom,

S nem segíthet a romlott képzelet.

- Elestem, de újra fel kell állnom!

Legyőzve a sors-rontó végzetet.

Csilla

2017, február 12 - 13:00

Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok versedhez és az elért helyezéshez!

Csilla

Haász Irén

2017, február 12 - 14:38

Nagygyörgy Erzsébet

2017, február 13 - 10:46

Gratulálok a vershez...

Erzsike

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen