Végső búcsú
Beküldte Jean19570102 - 2017, február 12 - 12:59
Mint lomha folyóban a hordalék,
Rakódott le szívemben a bánat,
Fekete gyászruhát se hordanék,
Álmaimban vágyódva utánad.
Mint esti tábortűz, melyben a láng
Sisteregve alszik el örökre,
Törékeny testedet már a falánk
Betegségek falkája gyötörte.
Mint laza talajra épült házak,
Miket földrengés rombol a porba,
Látok a romok közt csúf csontvázat...
Hasonlít egy porladó szoborra!
A rideg valóság írja álmom,
S nem segíthet a romlott képzelet.
- Elestem, de újra fel kell állnom!
Legyőzve a sors-rontó végzetet.
Hozzászólások
Csilla
2017, február 12 - 13:00
Permalink
Kedves János!
Kedves János!
Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok versedhez és az elért helyezéshez!
Csilla
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2017, február 12 - 14:38
Permalink
Szomorú szépség, gratulálok!
Szomorú szépség, gratulálok!
Nagygyörgy Erzsébet
2017, február 13 - 10:46
Permalink
Kedves János!
Kedves János!
Gratulálok a vershez...
Erzsike