A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
Közeleg a tél
Beküldte virginás - 2020, január 17 - 19:11Én nem tudhatom
Beküldte zelgitta - 2020, január 17 - 19:01Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a prognózis ma jóra nem mutat,
a fejben zúgó gondolatköröknek,
miféle tudás épít jó utat?
Lehet-e vajh, még tisztelni a rendet,
idők csapásán át hitem hogy vigyem?
Nem tudhatom, hogy holnap ki csenget,
s a szél, ha matat, szándéka milyen...
A félelemben ma megbénult lélek
ál-szólamokon lógó szalmaszál,
s míg mosott agyak nyílnak téveszméknek,
az aranyborjú mindent felzabál.
Az éjek fájnak
Beküldte Zsuzsi - 2019, december 2 - 10:56Éjszaka van. Rajzanak az árnyak,
ágszörnyekké nyúlnak szobám falán.
Bár rettegek, mégis egyre várlak;
hogy oszlasd el kételyeim végleg,
elmémben csak bizonyosság fér meg.
Igen vagy nem? Csekélységet kérek,
szüntelenül sanyargat a talán!
Költő és múzsa
Beküldte Zsuzsi - 2019, november 18 - 11:55Az ihlet szólít, legyél papírom,
ahol íródik az első mondat;
vágyam irántad rímbe aprítom,
mihelyt kezembe veszem a tollat.
Ütemek között legyél támaszom,
ölelj magadba, amíg tart a csend;
az ujjam becéz buja tájakon,
Köd-szakáll
Beküldte kobzos - 2019, november 15 - 16:41Makkot hullat az öreg cser,
szarvas lépked, meg-megáll.
Alkonyodik, öregember,
árnyad nő, az est leszáll.
Fáradt szíved betegen ver:
lassan dobban, meg-megáll.
Árnyad leszel, öregember:
őszi erdőn köd-szakáll.
Szívörvény
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, október 6 - 18:44Egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger...? Tudom, hogy mennyi.
Sós, de végtelen?
Baljós, parttalan?
Töredezett énkép sápadtan, szürkén
sem hullt darabokra hullámzó tükrén.
Ép... egész, lepkesúlyú, leheletnyi,
s csak egyetlen pillanat kiemelni.
Valami szerelmeset
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, szeptember 23 - 11:28Úgy mondanék valami szerelmeset
ami most a pillanathoz illik,
valami szerelmeset,
ami majd eszedbe jut mindig,
de csak nézek rád,
a billentyűzet kopog a kezed alatt,
lábujjhegyen mögéd állok –
a kopogás félbemarad.
A reggeli parfümillat még a nyakadban,
mit is mondhatnék…
hogy mindig megtartottál az éles kanyarokban,
hisz most egyenes az út,
jöhetnek az álmos hétköznapok,
valami szerelmeset…
az ajkamba harapok.
Rózsáid helyett...+
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, szeptember 17 - 13:10"Addig gyermek leszel, amíg élek..."
Már nincs válasz... hiába kérdezem.
Körbefutnak szavak, összeérnek.
Már nem vagyok az ennyi évesen.
Árvácskát nevelsz... virágtakarót,
Beléd szeretni
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, augusztus 21 - 15:57Beléd szeretni. Beléd,
nem abba, akit bárki láthat,
megtalálni lényeged búvóhelyét
és elhinni; van varázslat.
Beléd szeretni. Beléd.
Én a mélyedbe lopództam, és ami ott volt;
a lelkemmel összeért.
Beléd szeretni… egy álomittas,
beszédes utazás volt,
és én veled értettem meg mi az;
egymásban pihenni és
nem félni a távolt.
Beléd szerettem. Beléd.
Az élet már melletted szólított meg,
kinyújtotta ráncos, meleg kezét
Analízis
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, július 27 - 13:56Hegek
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, július 2 - 10:23Voltam a keringésből kiszakadt rész,
s váltam egésszé jussom követelve,
jóllakottan vagy fel-felöklendezve
néha a túl mohón ízlelt életet...
Tárulkozón nyíltak ajtók, s csapódott
arcomba néhány... hogy higgyem, átkozott
az én utam.
Meggyónt bűn és bűntelenség,
örök e furcsa párhuzam,
ahol nincs tökéletesség...
...békétlenségemért, mondd, hány imát kérsz,
jó Uram...? Míg tudok, ember maradok,
s fogadom, hogy hiába nem ígérek.
Sohasem hallgat el
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, július 2 - 10:03Sohasem hallgat el
Utána órákig néztem ki az ablakon.
Túl hirtelen lett minden olyan más…
azt hittem, Rólad is le kell mondanom,
így a miheztartás
végett három falat húztam magam köré,
egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki,
a legvastagabb meg azt, amivé korábban
válni akartam, már nem maradt
sem levegőm, sem önbizalmam.
Elfelejtettem élni, játszani,
a világ is sokkal kisebbnek tűnt, olyan messziről néztem,
Élni
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, május 5 - 11:03Mama, tudod miattad
vájdling itt a nagytál,
nélküled nem tudnám, hogy
mi a hohstell ott az udvar végén…
ahol ezt-azt hagytál,
ha régen nem a „Holle anyón” alszom el
és a mesékben ébredem…
hol volnék én akkor?
és honnan tudnám,
hogy Te ki voltál nekem?
Azt mondtad,
túl sokat cipeltél
és cipeled még ma is,
és én is mennyit csimpaszkodtam,
hogy engem szeress, csakis…
ma a sok magányos óra,
Titokrejtő
Beküldte zelgitta - 2019, április 26 - 20:46Flóra ujjong, kicsi madáj!
S szaladna a rigó után,
majd megtorpan apró lába,
fehérpöttyös csizmácskába’,
mert a madár, illa-berek,
már a nyárfaágon lebeg,
s kihívóan füttyög onnan
szerelemtől megszállottan.
Áll a gyermek, szeme mélykék
titokrejtő tengermélység,
benne reszket csillag fénye,
tüntér vágyad hová lépne?
Lépne ide, szállna oda,
lába előtt kék ibolya,
virágokból színes szőnyeg,
Legbátrabb
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, április 15 - 09:56Lehetek én olyan bátor,
hogy csak nevessek,
ha összetörnek?
Hogy ne féljek az elmúlástól,
s malasztból legyen zápor…
az ömöljön, ne a könnyek?
Hogy a félelmet néhány percre
egy kalitkába zárjam,
és a világgal bűnbe esve
esztelenség legyen társam?
Nem… nem vagyok én ilyen bátor,
ha kérdeznek, félrenézek,
így születtem, nem merésznek…
de te itt vagy - rám vigyázol,
és most szaladj,
Mélyen
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, március 21 - 11:32Húz, csalogat a mélység,
olyan csendes hangja van ma…
hisz nekem igazán
csak az lehet szép,
ami nem a felszínt kapargatja.
Pont ez a mélység kell
belőled is, amibe
beleszédülhetek, ami elnyel…
hisz ott lent, ott vannak
a titkok eltemetve…
nemcsak a világ keserve.
De mély a sóhaj,
a megbánás imája,
a szomorúság…. és mély a hála,
de a legmélyebb mégis
az a gondolat a sír felett…
hogy szeretni kellett volna...
az üres szavak helyett.
Nagyapám könyve
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 15 - 17:31Ahogy kezébe vette, elmosolyodott...
Féltette, törölgette.
A megsárgult papír foszlott, szakadozott,
szinte még ma is érzem, mikor lapozok;
a pipájába tömött dohány illatát,
az ódon szekrényke nehéz, dohos szagát,
ahonnan elővette.
- Csak lassan, óvatosan...- súgta - türelem.
Résen légy, mert elszöknek! -
Mintha benne lényeket őrizne nekem,
s már rám testálná így betegen, öregen.
A szamárfüleket ki-kisimogatta,
El akartam mondani
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, március 2 - 12:39Egész nap egy könyvvel ültél,
pokróc vackor,
pedig akkor nem is volt tél.
Én el akartam mondani…,
de este lett, aztán éjfél.
Egész nap a konyha látott,
húst sütöttél,
vártam jöjjél, ne csak állj ott…
Én el akartam mondani,
de más lettél, elcsigázott.
Egész nap egy orvos vizsgált,
vért is adtál,
kis asztalnál ültél zilált.
Én el akartam mondani…,
de a félsz már bebugyolált.
Egész nap már csak aludtál,
És beengedtelek
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 25 - 17:42Bekopogtál, beengedtelek,
hoztál magaddal csillagokat,
és hoztad még a napot is,
és azt mondtad: én a hold legyek.
És nevettél, mert nem tudtad,
hogy a világok törékenyek…
most már látod, én ilyen vagyok,
te kopogtál, én engedtelek.
Már a miénk…, titkos kis szobák,
sötét, vigyázott rejtekhelyek,
álmok, mikből együtt ébredünk,
hogy majd bennünk teljesüljenek.
Te akartál, én akartalak,
hoztál napot, a csillagokat,