A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

Legbátrabb

Beküldte LOCIS - 2019, április 15 - 09:56
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Lehetek én olyan bátor,
hogy csak nevessek,
ha összetörnek?
Hogy ne féljek az elmúlástól,
s malasztból legyen zápor…
az ömöljön, ne a  könnyek?
Hogy a félelmet néhány percre
egy kalitkába zárjam,
és a világgal bűnbe esve
esztelenség legyen társam?
Nem…  nem vagyok én ilyen bátor,
ha kérdeznek, félrenézek,
így születtem, nem merésznek…
de te itt vagy - rám vigyázol,
és most szaladj,

Mélyen

Beküldte LOCIS - 2019, március 21 - 11:32
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

Húz, csalogat a mélység,

olyan csendes hangja van ma…

hisz nekem igazán

csak az lehet szép,

ami nem a felszínt kapargatja.

Pont ez a mélység kell

belőled is, amibe

beleszédülhetek, ami elnyel…

hisz ott lent, ott vannak

a titkok eltemetve…

nemcsak a világ keserve.

De mély a sóhaj,

a megbánás imája,

a szomorúság…. és mély a hála,

de a legmélyebb mégis

az a gondolat a sír felett…

hogy szeretni kellett volna...

az üres szavak helyett.

Nagyapám könyve

Beküldte kicsikincsem - 2019, március 15 - 17:31
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ahogy kezébe vette, elmosolyodott...
Féltette, törölgette.
A megsárgult papír foszlott, szakadozott,
szinte még ma is érzem, mikor lapozok;
a pipájába tömött dohány illatát,
az ódon szekrényke nehéz, dohos szagát,
ahonnan elővette.
 
- Csak lassan, óvatosan...- súgta - türelem.
Résen légy, mert elszöknek! -
Mintha benne lényeket őrizne nekem,
s már rám testálná így betegen, öregen.
A szamárfüleket ki-kisimogatta,

El akartam mondani

Beküldte LOCIS - 2019, március 2 - 12:39
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Egész nap egy könyvvel ültél,
pokróc vackor,
pedig akkor nem is volt tél.
Én el akartam mondani…,
de este lett, aztán éjfél.
Egész nap a konyha látott,
húst sütöttél,
vártam jöjjél, ne csak állj ott…
Én el akartam mondani,
de más lettél, elcsigázott.
Egész nap egy orvos vizsgált,
vért is adtál,
kis asztalnál ültél zilált.
Én el akartam mondani…,
de a félsz már bebugyolált.
Egész nap már csak aludtál,

És beengedtelek

Beküldte LOCIS - 2019, február 25 - 17:42
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Bekopogtál, beengedtelek,
hoztál magaddal csillagokat,
és hoztad még a napot is,
és azt mondtad: én a hold legyek.
És nevettél, mert nem tudtad,
hogy a világok törékenyek…
most már látod, én ilyen vagyok,
te kopogtál, én engedtelek.
Már a miénk…, titkos kis szobák,
sötét, vigyázott rejtekhelyek,
álmok, mikből együtt ébredünk,
hogy majd bennünk teljesüljenek.
Te akartál, én akartalak,
hoztál napot, a csillagokat,

Mosollyal

Beküldte LOCIS - 2019, február 8 - 09:04
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Benne volt a világ… az
egész világ, a mosolyában.
Egy csepp fény, amit ha megláttam,
tudtam, átrepül az égen, át az egészen…
és megérint valakit.
Békét mosolygott. A lyukakra foltot,
virágra szirmait,
és én kértem, hogy csak kicsit
adjon másnak, nekem maradjon,
ne a világnak.
- Ez a tiéd, mondta egyszer,- magaddal viheted…
és én versengtem a holddal,
szaladtam a beteg, sápadt mosollyal,
és tudtam, nekem ezzel fizetett,

Pötty a lelked

Beküldte LOCIS - 2019, február 6 - 18:22
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Még hogy csupán pötty a lelked?
Hogyha sírtam, elviselted,
ha elvesztem, visszahoztál,
akkor is mellettünk volt már… 
 
Eressz könnyet, csak pár cseppet,
rideg világ letérdeltet,
de felállunk, csak azért is,
hogyha te siratod, én is.
 
Látod, fájhat benn a lélek,
mikor sajog, újraéled,
és hatalmas, alábújok,
még hogy nincs belőle túl sok?
 
Gazdag lettél te ott belül,
bátran sírhatsz meztelenül,

Kórisme

Beküldte LOCIS - 2019, január 26 - 18:28
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Mint valami burokban lebegő
csodabogár,
héjba zárva, ahol nincs levegő,
hová hazajár
a félsz, és csak egy feladat maradt,
életben tartani önmagamat.
A mocsárban, hol a semmi hagyott
én vártalak,
de oda senki le nem kúszhatott
csak dögbogarak,
és köztük én sem voltam éktelen,
felszóltam – s velem szólt a szégyenem.
Gyere, vigyél el… kértem anyámat
is naphosszat,
pedig akkor már halott volt, nálam

Amy Winehouse emlékére

Beküldte Boszorka4 - 2018, december 20 - 18:53
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

 

Hajamnál húzol vissza,
nem érted, hogy fáj?
A kitépett hajcsomók után vér fakad.
Nyoma marad.
 
A tüdőmbe erővel
ne zúdíts levegőt.
Kezed nem simogat,
ököllel vered a szívem.
Számat nyitni, jajgatni kell.
 
Fáradt minden.
A langyos semmi átölel,
mint puha föld.
A gondolat sejtjeim
bomlásába fullad.
 
Hagyj menni, ne cibálj,
ne üvölts az arcomba!
 
Gyötrelem érezni tekinteted,
elmenni könnyű.
Hát ne harcolj.
Magamra húzom,
mint takarót a halált.

 

Hallod?

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, október 17 - 11:46
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Hallod a fenyves bús susogását?
Gyantakönnyeket hullajt a nyárért.
Itt jön az ősz, rőt fodrokon úszva,
s csalfa szemében a lét tüze ég.
 
Hallod a szívem hogy dobog érted?
Izzik az éjszaka, lüktet a vágy.
Halkul a zsongás kinn a mezőkön,
lebben az álom, pilled a csend már.
 
Angyali ének leng a vidéken,
forrad a seb ma az ég szövetén.
Hallod az alvók mély szuszogását?
Alszik a boglya, alszik a nyár is.
 

Nem szállhatok

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, szeptember 26 - 19:31
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Megírtam most utolsó versemet,
amit lantom tán csendben elregél,
nem lesz varázslat, s őrült szenvedély,
amely tüzes mámorba eltemet.               
 
Nem szállhatok hűs hegyfokok fölött,
a szárnyam sem becézi hetyke szél,
a fenyves erdő többé nem mesél,                   
lelkem már mély-sötétbe öltözött.
 
Nyomomban jár a vérengző sakál,
ma éjjel is az álom elkerül,
szememre kínzó rettegés vetül,

Egyedül hagytál

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, augusztus 27 - 12:44
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Egyedül hagytál, anyám, egyedül,
omló világom úgy rám nehezül. 
Fülledt a nyári est, izzik a menny,
kapzsi kis kín mar, és gyűlik a szenny.
 
Egyedül hagytál, egész egyedül,
köröttem csak a magány hegedül. 
Komor a lelkem, imbolyog a Föld,
mezítláb járva ma mélyül a csönd.
 
Tüskés a létem zarándokútja, 
álmomban élem sorsomat újra.
Lassan följutok hozzád az égig,
már látom arcod, Istennél fénylik.
 

Énkereső

Beküldte Mizsi - 2018, augusztus 23 - 11:32
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ingatagon pengeélen állok.
A szív és az ész más irányt mutat,
szétröppennek lepkekönnyű álmok,
énkeresőm jelek után kutat.
 
Vacillálok. Merre menjek vajon?
Mely irányba billen meg a mérleg?
Bárhogy döntök, másra sose hagyom,
s bizakodom: egyszer célba érek.
 

Enyészet

Beküldte József - 2018, július 25 - 19:13
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Gyere, vidd el, könnyű alkony,
vérben úszó, fáradt arcom
maradványát, melyre bélyeg
égett, s lelkem így lett félszeg.
  
Gyere, zápor, moss el minden
szennyet, amit szépnek hittem,
ne maradjon semmi remény,
vesszen el az utcák neszén.
  
Testem nyeld el, fekete föld,
a pázsitod ne legyen zöld,
felettem hadd legyen kopár,
hadd szülessen fertő, mocsár.

Részögös dal

Beküldte kobzos - 2018, július 25 - 17:46
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Részög embör, de tántorog,
mindön kutya reámorog,
bortú' jó' mögtá’tosodik,
oszt hama’ elá’mosodik.
 
„Jó’ kiszödted, mög kő önnöd,
úgy maradt, há’ e’ kő vönnöd!”
Akarja vagy nem akarja,
mögmondja a körösztanyja. 
 
Képe vörös bazsarózsa,
gyüttmönt asszony az anyósa,
többet ugat, mint a kutya,
üsse mög a lapos guta! 
 
Részög asszony bortú’ forog,
mögpörgetik a pásztorok,

Hekaté

Beküldte kobzos - 2018, július 17 - 18:39
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Éjszaka kilábalsz a fövenyre
vacogó homokszem-sercegéssel,
áttetsző medúza-remegéssel.
Várni fog. Puha bársonyköpenybe
 
bújtat majd, mint gyermekét az anyja,
hívogat nyájas karja, lágy keble,
asszony-ölelése: csoda-leple,
hogy léted magával betakarja.
 
Lehull a Hold. A sötét tengerek
hasztalan zúgják: tüdőd megreped
csókjától, keblén szíved megrohad!
 
Bársony az éj, fogad már nem remeg,

Hidegvér

Beküldte szurkevirag - 2018, július 12 - 13:20
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Belém fagyott a július,
nem érdekel, ha szép a nyár.
A lüktetés se jambikus,
csak így lövellt ki zúzmarát
a mélabú a szíven át.
 
Fagyott betűk e tíz soron,
ridegre dermedő kezek,
egy arcra hűlt, merev mosoly,
kimúlt a fény, fakó szemek,
az érben is ma jég recseg.
 

Barkafehérben

Beküldte Vaskó Ági - 2018, július 9 - 21:30
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Barkafehérben jött ma az áldás friss, üde csókja,
hirdeti bátran a föld tavaszának mily nagy a bókja.
Lengesörényű, hajnali szellő harmata édes,
nyurga csalánnak friss, üde zöldjén csipkeszegélyek.
 
Nagy csodatölcsér kelyhe ma bölcső dundi darázsnak,
széncinegének mesteri éneke: égi varázslat. 
Lomha patakban fürdik a napfény, csillan a fénye,
mossa a lábát parti füveknek száz tüneménye.
 

Ez az utolsó május

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, június 27 - 19:47
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Ez az utolsó május, Istenem,
mikor még elhiszek Neked mindent.
Sosem lehettem tán egy földi szent,
lelkemnek bűneit jól ismerem.
 
Világom vászna többször széthasadt,
jutott már létem útján sok pofon,
vágtáztam nyergeletlen éjlovon,
fakószín, fénye-vesztett ég alatt. 
 
A kínok tengerén sodort az ár,
osontam erdők titkos rejtekén.
A sorsom egyszer majd megfejtem én,
reményem itt száll, mint vándormadár. 
 

Sorstalan vagyok

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, június 12 - 22:54
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Hiába kérlelem ma itt a jó Istent,
hisz elragadtak már éntőlem sok mindent. 
Eseng a szív, az ég felé figyel szemem,
feszeng a testem most, nyugalmam nem lelem. 
 
Anyám, apám nélkül, mily sorstalan vagyok,
testetlenül kereng a lelkem, úgy vacog.
Egy málló rozsdafolt a létem ablakán,
s az örvénylő magány, amely enyém talán. 
 
Anyám óvott, a túl sok bánat majd áthat,
hát megrázom magam, s magával nem ránthat.

Oldalak