Tükörjáték

A rétre bársony este jő,
titok-homály a keszkenő.
A szél ölére dől a nád,
ha várja már az éjszakát.

Ma elpihenni kész a táj,
de dalra kél a békaszáj.
A kertbe macskaláb oson,
s a hold az égi láposon

fürödni vágyva, próbaképp
a túlvilági tóba lép.
Töméntelen ma kincse, hát
arany pereg, rubint, achát.

Irigyli lent a víztükör
- bolond a szél, mer’ összetör -
de fuldokolva jót nevet
a hold a réti tó felett.