Távolodó

Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
mikor homlokomra hullott könnyű csókja,
életre kelt szemem sugárzó íriszén,
s szirmot bontott benne egy parázsló rózsa.

Ringatott csendesen, dajkálta álmomat,
mint gyermekét óvó anya, úgy becézett,
hittem a szavának, nem leszek áldozat,
s hogy örökké tart majd az égi igézet.

Koldus szívem tőle remélte a varázst,
de két ablak között megrekedt egy résben,
már nem akarom, hogy nevemet fába vájd,
te nem értettél, és nem értelek én sem.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Edina!

A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!

Köszönöm szépen :)!

Köszönöm szépen Joe, elemzésből perfect :). Jó érzés olvasni a benned felmerülő gondolatokat, mert pontosan megegyezik azzal ami a vers mögött van. Túl nagy bonyolultságot nem tartalmaz, viszont korrekt:) Ugye? 
Szeretem, ha valamit a magam egyszerűségével úgy tudok átadni, hogy ugyanazt jelenti az olvasónak, amit nekem .

Szóval..majdnem mindennap lesül a képemről a bőr, hogy ezt sem, meg azt sem tudom , de utána nézek, s legalább annyival gazdagabb leszek. Ezért ma Szabolcska Mihály munkásságát is tanulmányoztam :).
Ezek alapján ...(szerencséd) kedves Joe , (szerencsére) helyesen éltél a zárójelbe rejthető üzenet lehetőségével :)).
Köszönöm szépen.

Haász Irén képe

Én nem elemzem a versed, kedves Edina, (mert én is naponta ráébredek, milyen keveset tudok),  csupán annyit mondok, nagyon tetszett. Én nem vagyok biztos benne, hogy beteljesült az a szerelem, vagy nem,  hajlanék arra, hogy igen, csak éppen már vége van. Mi másért írtad volna, hogy hitted: örökké tart majd . Ennyiben látom másképp, mint Joe.

Igen, megtaláltam :)
Milyen igazad van Joe , ellenben a vakoknak nem okoz problémát a sötétben való tájékozódás, mi pedig sokszor világosban sem látunk.:)

Örülök, hohy tetszett :)...;)