Tavaszi dalocska

 
Csendes a szél ma, lám a tekergő,
lombba, ha bújik Nap sugarával,
hangszere hallgat: lantja az erdő.
Halld: csak a dal szól: drága madárkar.
 
Ebben a dalban szív szava lüktet,
téli borongás messzire szállott,
alkot az Isten: életet ültet,
fűbe, virágba új tavasz-álmot.
 
Rebben a pillám, ébred a lelkem,
Nap aranyával újra beteltem.
S versben a ritmus gondolatokból
 
szót üde szóval táncba igazgat.
Bennem a lélek így vigadozgat,
s rímre, ha rím lel, zengve harang szól.

Hozzászólások

hzsike képe

Szeretettel gratulálok, kedves Hespera, szép, ritmusos versed Parnasszusra kerüléséhez  magam és Szerkesztőségünk többi tagja nevében is.

Zsike :)