Tavasz...
Beküldte barnaby - 2013, április 20 - 07:17
A kertek alatt csendben beosont,
nem is ünnepeltette úgy magát,
csak az ölelő napsugarak fontak
feje köré fényből glóriát...
Szerettem volna hallani,
ahogy becézget, szólít, simogat,
átölel mindent, melenget, takar,
ahogy föld takar, s rejt el sírokat...
Olvadni kezdtek a jégszívek,
lággyá simítva a dermedést,
könnyekkel teltek meg lábnyomok,
tél fagya lett engedő ölelés.