Téli éj

 

Hófehér gyolcs zuhan a fákra,
lüktető túlvilági lepedő,
átfestve az utcát, teret és tájat,
csontokba hasít a szél és
csendben roppan egy temető.

Fehér függöny lobogva terül
lépteim nyomán a hóba,
és a percek hallgatnak ráncain,
útjában a fagy felcsillan,
érces harang jajdul kongva, 
szánkók zörögnek sáncain.

Sűrű a csend és peng a hideg,
egy jégcsap a tereken átoson, 
álmában reccsen egy faág,
csillannak a csőrök, s a madarak 
fennragadnak a fénylő drótokon.

Vonat visít néha, távolban egy 
nyárfa álldogál lenn a parton -
bár éjjelre inkább hazatér,
kemény az éj, szilánkokat ásít
s a padon olvadásra gondol 
egy álomba fagyott falevél.


BZS 2019.01.11.

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok a vershez, és Parnasszusra kerüléséhez!

 

Úgy látom, hogy nincs mihez gratulálni, kedves Csilla, de természetesen mindenkinek köszönöm a kimerítő, hosszú értékelést. További szép sikereket kívánok minden "méltó" szerzőnek és a teljes szerkesztőségnek. Kívánom a legjobbakat. 

 

 

Bánfai Zsolt

versrajongó

https://verseskonyvem.blogspot.com 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsolt!

Nem kell elkeseredni, sokan még erre a szintre sem érnek fel a verseikkel, biztatásul mondom, hogy én sem az ormon kezdtem, de kitartottam, tanultam, és eredményt hozott...Szeretettel:

Erzsike

Csilla képe

Már hogyne lenne mihez gratulálni! Segítő szándékúak a szerkesztői vélemények, van, aki hasznosnak érzi, van, aki nem kér belőle. Véleményem szerint megérdemelnék ezek a remek versek a kicsivel több foglalkozást, csiszolgatást, hogy még jobbak legyenek!

Töretlen alkotókedvet kívánok, szeretettel:

B. Mihály Csilla