Télűző

Birodalmát védi zordan a gonosz úr,
hópalástban járja jégtáncát gonoszul.
Korcsolyája sikolt, álmokat zavarva,
koronája lehull, szitkokat szavalva.
 
Ijesztően szórja szeme a szikrákat,
dermesztően jeges, szíve a királynak.
Térden állva tavaszt koldulok a téltől,
mindhiába várok madárdalt az égből.
 
Hajladozó ágak epednek rügyekért,
sóhajtozón kérik Napunknak melegét.
Felidézem lila orgonák illatát,
kertjeinken már a kikelet villan át.