Szerelem-dal

Szeretem a kezed sápadt füge színét,
ahogy öleli át karcsú nyakam és véd,
ahogy selymes fürtöt a vállamra terít,
ahogy játszó ujjad az arcomra simít.

Szeretem a szádat, az édes cseresznyét,
ahogy a világba kiáltod: szeretnéd,
ahogy minden perce boldog szóval hódít,
ahogy csendjét adja, míg csókjával bódít.

Szeretem a szemed virágzó kék rétjét,
ahogy a nefelejcs tavasszal bomlik szét,
ahogy tükre fényén ég tünde reménység,
ahogy lángja végén elnyugszik a kétség.