Szabadon

Enyém a lélek magasztos háza:
otthonos súlytalanság hazája,
hol nem köt már téridő se törvény,
enyém a láz, hő, szabadságörvény.
 
Szívemet vágy kötetlen égre hajtja,
s vár a föld végtelen tengerpartja,
életromokon szublimál lelkem, –
kezem közül a súlyt elengedtem.
 
Vagyok felhőtlen évekbe rejtett
gyermek, kit várnak királyi termek,
élni és halni nem kell naponta, –
nem leszek napi vétkek halottja.
 
Fényes fiesta vár – terített asztal,
hol minden lélek Istent magasztal:
itt lehetek csak igazán enyém, –
hajóstiszt az életnek tengerén.