Szüleimhez

Szobám ablakán át, látok egy kis erdőt.
Erdőben egy nagy fát, édes szilvát termőt.
Minden egyes ágon, van egy kicsi fészek.
Onnan ricsajkodnak, a pici csibészek.

Hallgatom a dalát, erdei madárnak.
Elmondok egy áldást, az édesanyámnak.
Felveszek egy kendőt, kimegyek a sírhoz.
Kisírom nékik búmat, s mindent, ami kínoz.

Nem felelnek nékem, ott fekszenek  némán.
Nem vigyáz a Földön immár senki énrám.
Volt mikor vigyázott, akkor nem engedtem.
Most, hogy megengedném, el kellett temetnem.