Sirató

Hull a könnyem, apám könnye,
ajkam didergő kikerics.
Sírod előtt várom, jössz -e,
hogy halálomból kisegíts.

Lábam alatt dermedt viasz,
a láng rajta már átfutott.
Gyászomban az arcod vigasz,
melyet oly régen bámulok.

Milyen szomorú vagy ma is,
kezed simítja kisdedét.
Minden pillanatunk hamis,
korhad a koporsófedél.

Árvaságra hagytál engem,
szívem vérzik, de nem nyafog.
Én küzdök farkasok ellen,
míg lelked óvják angyalok.